Az inkak utjan Machu Picchuba

A vartnal kevesebbet vett ki belolunk ez a negynapos magashegyi 'luxustura', de azert kellett egy jo alvas egy igazi agyban, hogy rendbejojjunk, es naplot irjunk.
Csutortokon indultunk, mikrobusszal kozelitettuk meg a 'beszallast', Cuzcobol vagy ket orat mentunk a fennsikon. Megalltunk Ollaytantanboban, a tobbi hasonlo mikrobusszal egyutt (kb. ez a falu is az inka trailbol el), reggelizni meg kokalevelet venni. Kozben ismerkedtunk Julioval (Peru), Mariannaval es Diegoval (Brazilia), kiderult, hogy mi vagyunk a "legegzotikusabbak"... Reggeli utan meg kicsit zotykolodtunk a busszal a hires 82. km-ig, ami mar az Urubamba folyo volgyeben van. Itt aztan elkezdodott a seta. Elobb atkeltunk a folyon, majd fel-le-fel-le haladtunk. Utkozben nehany kisebb inka varos maradvanyat is megneztunk, es tobbszor megalltunk pihenni. Ez volt a teszt-nap, Jair (a vezetonk) felmerte, ki mennyire birja a gyaloglast. Viszonylag nagy volt a tomeg az osvenyen, itt meg helyiek is kozlekedtek, szamarakkal, lovakkal, illetve, a hordarok, a hatalmas csomagokkal is vigan elozgettek minket (cipeltek a satrakat es az ennivalot a csapatok szamara). Este mar egesz jol belevesztunk a volgybe, s egy helyi farm udvaran satraztunk, a patak partjan. Persze koromciposnek mondhato a kempingezes, mert mire mi odaertunk, mar minden elo volt keszitve: felallitott alvo- es etkezosator, teritett asztal, tea, keksz, pattogatott kukorica, vacsora. Furcsa volt nekunk, hogy eleg hamar sotetedik, igy minden napunkat jo koran kezdtuk, s este mar 6-kor elokerultek a lampak. Estere eleredt az eso, Adam fel is avatta vadiuj Chullo-jat (inka sapi), es sajna kisse beazott a satrunk.
Masodik nap volt a tura legnehezebb resze. Jair sokszor emlegette is, hogy keszuljunk fel lelkiekben, s probalt minket rabeszelni, hogy fogadjunk hordart a zsakjainknak. Rajtunk kivul a tobbiek igy is tettek. Mi a sajat cuccainkkal vagtunk neki az 1.270 m-es emelkedonek. Elobb azonban megkaptuk a reggeli koka-teas ebresztonket, es megtanultuk a koka level szakszeru ragcsalasat. Indulas elott mindenki el is kezdte gyakorolni a megszerzett elmeleti tudast. A Dead Woman Pass volt a legmagasabb pontunk, 4.225 m-en, a tabortol vegig felfele vezetett az ut. Kozben 2 adag levelet "fogyasztottunk" el, de tenyleg segitett, mert viszonylag jo tempoban ertunk fel a hagoba. Ott viszont nem idoztunk sokat, mert epp eleredt az eso, es fujt a szel is, csak 1-2 gyors foto (egyeseknek magassagi rekord volt, ezt meg kellett orokiteni), aztan a kovekbol kirakott meredek lepcsosoron tepertunk is lefele a tuloldali volgyben. Mondanom sem kell, hogy lejjebb, kb. 15 perc utan mar megint sutott a nap :) A tura soran tobb helyen voltak vizarusok, de eleg dragan mertek, igy mi sporolasbol a hago utani legfelso patakbol vettunk vizet es felavattuk a tisztito-tablettat. Hat, eleg rossz az ize, de ez van. A taborba erve kaptunk ebedet, s a delutani szieszta utan meg volt delutani tea-kave es vacsi. Este a fiuk pokereztek, Adam volt a nyero :) Ezen a napon lattunk a tavolban havas hegycsucsot is!
Harmadik nap volt a tura legerdekesebb resze, a legtobb inka varos-maradvannyal. Remenykedtunk, hogy szep idonk legyen. Reggel igy is volt, egy kisebb hagon keltunk at, aztan szinte csak lefele mentunk ebedig. Kozben Jair tobbszor megallitott minket pihenni, s meselt sok erdekes dolgot (gondoltuk, sok a hozzatoldott nepkolteszet, de jol hangzottak a tortenetek) az inkakrol. Persze az eso ezen a napon sem kimelt minket, de nem veszes, amolyan tropusi zapor, hol esik, hol nem.
Erdekes volt szamunkra az is, hogy ahogy feljebb es tavolabb kerultunk a varosoktol, a novenyzet hogyan valtozott. Otthon ilyen magassagban szinte csak kopar hegyeket latsz, itt viszont fak, viragzo kaktuszok es egyeb szines viragok oveztek az utunkat haromezer meter felett is. A nagy paratartalom miatt minden sokkal szinesebb, a hegyoldalak ragyognak a zold novenyzettol, nagyon szep - ez mar a szubtropusi zonahoz tartozik.
A harmadik nap is jo hosszu volt, lefele altalaban meredek koves lepcsokon kellett haladni, ami az esoben kicsit csuszosnak tunt, de tobb pihenot tartottunk, inka varosok romjainal. Harmunknak (Julio, Adam, en) meg volt annyi lenduletunk is, hogy a tabor elott leterjunk egy hosszabb, opcionalis utra. Ez az osveny nincs benne a turaban, de mi ugy gondoltuk, nem hagyjuk ki. Nem bantuk meg, mert egyreszt egy hatalmas, latvanyos "telepulesre" ertunk, masreszt elallt az eso, es az Urubamba volgy felett egy hatalmas szivarvanyban gyonyorkodhettunk. Ezzel a kiterovel is megeloztuk a tobbieket, de ha tudtuk volna, hogy a tabor ilyen kiabrandito, ennyire sem siettunk volna. Sajnos ez egy zsufolt hely volt, mert a 2-napos turasok is itt alszanak. Egymas hegyen hatan a satrak, sok-sok ember. A taborhely kozepen pedig egy etterem, zenevel. Gondoljatok el, mindezt a hegyek kozott, az erdo kozepen. Azert, ha mar volt lehetoseg, egy sort mi is vettunk :)
Utolso nap 4-kor ebresztettek minket, sajna esett az eso, s elindultunk az utolso masfel-ket oras setara, hogy vegre elerjuk utunk vegso allomasat. Masfel ora felfele gyaloglas utan a Sun Gate (illetve mi elneveztunk Cloudy Gate-nek) pihenorol lehet az elso pillantast vetni az elveszett varosra. Sajnos mikor mi odaertunk, a tejfeher kodon kivul mas nemigen volt... De 15 perc utan kitisztult, es tenyleg ott volt!!! Kicsit meg idoztunk itt, aztan elkezdtuk az ereszkedest a volgyben. Kihasznalva a kodfoltok mozgasat, gyakran megalltunk fotozni.
A Machu Picchurol. Hatalmas. Lenyugozo. Olyan, mint a kepeken, csak meg sokkal sokkal szebb. Korulotte a taj is gyonyoru, valoszinuleg a fenykepek nem fogjak visszaadni azt a latvanyt, amihez volt szerencsenk. Jair korbevezetett minket a varosban, az erdekesebb helyeket, epuleteket kiemelve. Vegul volt meg 1 ora szabadidonk, s felmasztunk az orhazhoz, a legmagasabb pontra, ahonnan a "kepeslapfotok" keszulnek. Sajnos kora delutan bucsut kellett mondanunk ennek a helynek.
Kicsit olyan erzes volt megerkezni az inkak elveszett szent varosaba 3 es fel napos gyaloglas utan, mintha zarandokuton lennenk. Magunk mogott hagyni pedig nehez es szomoru, mert megint eltelt 4 nap az utazasbol.
Innen mar csak a hosszu (tobb mint 3 oras) visszaut volt hatra Cusco-ig, busszal es vonattal (a Perurail szinte vegig a vad, tajtekzo, barna szinu Urubamba folyo menten szaguld). Rengeteg emlekkel, elmennyel gazdagodva, megfaradva (de torve nem) ertunk "haza". Sajnos az esti talalkozot elaludtuk, de az a sejtesunk, hogy a tobbiek sem mentek el a varosba tancolni :)
Ma pihenunk Cuscoban, ejszakai busszal indulunk Nazca-ba.