Utolsó nap - Valparaiso és Vina del Mar

Február 6-án este érkeztünk Valparaiso-ba, a Csendes-óceán partján fekvő városba. A tervünk már csak annyi volt másnapra, hogy a nagy sósvíz partján csücsülve egy üveg borral hármasban csodáljuk meg a naplementét. Előbb Valparaisoban is körülnéztünk azért, hiszen Chile egyik legkedvesebb városa az útikönyv szerint. És valóban: a part menti síkság néhány utcával távolabb elkezd emelkedni a dombokra. A legtobb Cerro-ra siklóval is fel lehet menni, s fentről szép kilátás nyílik a városra. Valparaisonak nagy kikötői vannak, de sétányos tengerpartja-strandja nincs, ezért a városnézés és siklózás után átmetróztunk a szomszédos Vina del Mar-ba, ami egy nagy üdülőváros, a fővárosból ide járnak hétvégente fürdőzni az emberek. A part mentén tényleg megnőtt a népsűrűség, a hatalmas tömeg elriasztott minket a strandolástól, így csak néhány lépést tettünk a homokos parton, majd kerestünk egy nyugodtabb helyet a sétány melletti hatalmas köveken. Itt került elő a nemrég vásárolt chilei vörösbor is :)

Valparaiso - kilátás az egyik dombról a városra és a kikötőre.

Az egyik sikló, nem mai darab...

Vina del Mar zsúfolt, part menti szállodákkal tűzdelt strandja. Inkább szárazon maradtunk...

Az utolsó naplementénk Dél-Amerikában, a Csendes-óceán partján. Nem gondolunk a holnapi hazaútra.

Buenos Aires - néhány szó és kép

Február 2-án érkeztünk az argentin fővárosba, ebbe a hatalmas, nyüzsgő metropoliszba. A régi belvárosi hangulat hamar magával ragadott minket is: színes házak, macskaköves utcák és terek, parkok, kávé és süti a fák árnyékában, utcán tangózó táncosok... Egyik este színházban voltunk, egy táncelőadáson: hagyományos tangó és kortárs tánc egyvelege, nagyon tetszett.

Régi és új keveredése. Széles sugárutak, modern üvegtornyok, többszáz éves épületek szomszédságában. Az összhatás mégsem bántja a szemet.

Az Avenida 9 de Julio sugárút (kétszer hét sávos) és az Obelisco.

A színes La Boca városrész, az argentín tangó hazája. Sajnos eléggé turistás, zsúfolt, de csak néhány utca. A sarkon túl kezdődik a real life: eltűnnek a színek, szürke, szegény negyedbe érünk. Visszafelé inkább buszra szálltunk.

Egy másik régi negyed: San Telmo. Nyugodtabb hangulatú, sokkal kevésbé giccses, mint La Boca. Az árnyas főtéri kávézó asztalai között rögtönzött gumiszőnyeg-színpadon táncolják a tangót, aztán kalapba gyűjtik a műsor árát a nézőktől.

San Telmo-i délután, napsütés, cappuccino, sütemény és tangó-zene.

Puente de Mujer - modern gyalogos híd a dokkoknál.

Buenos Aires után ismét egy hosszú buszozást kellett átvészelnünk. Ezúttal nyugat felé tartottunk, Mendoza városában járművet váltva elértük ismét az argentín-chilei határt (számunkra ezúttal az utolsót). Ez a határátkelő az Andok egyik hágójában található, az Aconcagua (Dél-Amerika legmagasabb csúcsa) alatt. Sajnos a busz nem állt meg az Aconcagua NP bejáratánál, de egy pillanatra megmutatta magát ez a hatalmas monstrum, bár lencsevégre kapni a zötykölődő buszból nem egyszerű.

A sejtelmes Aconcagua, nem sokkal a hágó alatt, még Argentínában.

A hágóban, határátlépés után: a chilei oldal jóval meredekebb, kopárabb. Hátborzongató hajtűkanyarok emeletes busszal :) Innen már csak néhány óra a Csendes-óceán, utolsó megállónk ezen a kontinensen...

Elmaradt fotók - Magellán-szoros és Tűzföld

Igaz, hogy tegnap este már hazaértünk Pestre, de néhány beszámolóval, képpel még tartozunk utazásunk utolsó napjairól. Bepótoljuk, mert így lesz teljes az útinapló.

Punta Arenas városától nem messze van egy lagúna (Seno Otway), ahol testközelbe lehet kerülni a kis magelláni pingvinekhez. Januárban a kölykök éppen előjönnek a "fészkekből" és elkezdik lecserélni a pelyhes bundájukat a felnőtt tollazatra. A képen egy kis család tollászkodik éppen.

Társas fürdőzés: az egyik csapat általában reggeltől kora délutánig, a második turnus pedig délután strandol :) Ők a délutániak.

Hajóroncsok találkozása tilos. A Magellán-szoros partján, egy 19. századi hajó földi maradványai.

Világítótorony és múzeum a Magellán-szoros kompátkelőjénél. Az átkelés nem tartott soká (kb. 30 perc), de visszaúton a hajó mellett úszkált egy csapat delfin és pingvin, sajnos nem volt kéznél a fényképezőgép, de higgyétek el, nagyon-nagyon aranyosak voltak :)

Nanduk Tűzföldön. Hátrébb pedig legelésző guanaco-k. Rajtuk kívül láttunk még rengeteg bárányt, pingvint, sirályt és mindenféle kis és nagy madarat, néhány borzot és rókát és egy tobzoskát.

A fővárostól 3.000 km-re, Argentina legdélebbi pontja felé közeledve a kis Gollal. Itt Tűzföldön az 1.000-1.500 méteres hegyek így néznek ki - nyáron, friss hóval meghintve.

Ketten a Világ Végén ;)

Ushuaia kikötője, a nagy óceánjáró cruise-shipek és az Antarktiszra közlekedő hajók csomópontja.

Tipikus városkép Ushuaia-ban.

Úton a Laguna Esmeralda felé.

Laguna Esmeralda - Tierra del Fuego Nemzeti Park.

Tűzföldi sár- és láptúra... de megérte.

30 - Buenos Aires

Eddig nem dicsekedtunk vele, de mar a patagoniai csavargas elott beszereztuk a buszjegyunket Buenos Aires-be, ahova ma delelott erkeztunk meg. Az ut csekely ketezerhatszaz km, 38 ora, azaz ket ejszaka es egy nap. Kulonosebb tartos karosodas nelkul kibirtuk, megint megnezhettunk par amerikai filmet spanyolul vagy spanyol felirattal :) A taj eleg egyhangu volt, foleg legelok, pusztasagok, neha lattuk az Atlanti oceant, de sajnos a fout nem a part menten megy.
A fovarosban iszonyu meleg van, paras a levego, szoval nagy valtas volt ez a deli szeles-esos idok utan. A kabatot, sapkat, kesztyut, polar pulcsit elrejtettuk a csomagunk aljara, es elokerestuk a reg nem hasznalt rovidnadragot :)
A varosbol meg nem sokat lattunk, de azt mar erezzuk, hogy egy igazi metropolisz, egy kis tangoval, egy kis argentin virtussal fuszerezve. Ma pedig unneplunk is, vacsora, argentin bor.
Harmincas hazaspar lettunk... Rohan az ido. Egy het mulva mar otthon leszunk.
Feliz cumpleaños :)

Torres del Paine NP - kepek

Az uralkodo szelirany a bonszai meretu fakon is jol lathato: nyugati.

Glaciar Grey, ugyan nem latszik az igazi merete, de lattunk egy setahajot, ami egy kis hangyanak tunt a nagy jegfal mellett.

Cuernos del Paine - a Park jelkepei felhos idoben (szines kep...)

...es napos idoben, igy azert kellemesebb turazni. A vilagos kozet granit, a tetejen a fekete pedig uledekes, egy kis friss hoval meghintve. Maszhato. Elvileg.

Jellemzo alpesi tajkep, kb. 200 m magasrol fenykepezve.

A bogyok. Mindegyiket kostoltuk, Adam kedvence a nagy piros "almacska" volt (marokszam legelte). A legenda szerint talan a kek a Calafate gyumolcs, amibol, ha eszel, garantaltan visszatersz ide :) Biztosra mentunk.

Ugy tunik, nem mi voltunk az elso magyarok itt :)
Az adatok valossagaert nem vallaljuk a felelosseget.

A meglepo nevu Nordeskjold to.

Felho, kavics es Adam.

A Tornyok, a park nevadoi. Allo sor balrol jobbra: Sur, Central, Norte. Ulo sor: Eszti.

Masnap megint felhok moge burkoloztak.

Valle del Silencio (Csend volgye) - sajnos a szeltol nem volt mentes, de megerte felgyalogolni a maszokotelert kiabalo sziklafalak tovebe. Sajnos nem volt nalunk felszereles, na meg a szeszelyes idojaras miatt amugy sem indultunk volna el... Lattunk par maszot a kempingben, irigykedve figyeltuk oket. Aki ide akar jonni sziklat maszni, az legyen ugyes maszo, turelmes maszo, sok szabadidovel rendelkezo maszo, vizallo maszo, szelallo maszo es KITARTO. Sok sikert ;)

Buszozás

Hőseink elhagyják a hűvös, nomád patagóniát és buszra szállnak, mely 38 órát fog velük zötyögni északra, ahol sokkal melegebb (30 fok) várja majd őket :)