Február 2-án érkeztünk az argentin fővárosba, ebbe a hatalmas, nyüzsgő metropoliszba. A régi belvárosi hangulat hamar magával ragadott minket is: színes házak, macskaköves utcák és terek, parkok, kávé és süti a fák árnyékában, utcán tangózó táncosok... Egyik este színházban voltunk, egy táncelőadáson: hagyományos tangó és kortárs tánc egyvelege, nagyon tetszett.
Régi és új keveredése. Széles sugárutak, modern üvegtornyok, többszáz éves épületek szomszédságában. Az összhatás mégsem bántja a szemet.
Az Avenida 9 de Julio sugárút (kétszer hét sávos) és az Obelisco.
A színes La Boca városrész, az argentín tangó hazája. Sajnos eléggé turistás, zsúfolt, de csak néhány utca. A sarkon túl kezdődik a real life: eltűnnek a színek, szürke, szegény negyedbe érünk. Visszafelé inkább buszra szálltunk.
Egy másik régi negyed: San Telmo. Nyugodtabb hangulatú, sokkal kevésbé giccses, mint La Boca. Az árnyas főtéri kávézó asztalai között rögtönzött gumiszőnyeg-színpadon táncolják a tangót, aztán kalapba gyűjtik a műsor árát a nézőktől.
San Telmo-i délután, napsütés, cappuccino, sütemény és tangó-zene.
Puente de Mujer - modern gyalogos híd a dokkoknál.Buenos Aires után ismét egy hosszú buszozást kellett átvészelnünk. Ezúttal nyugat felé tartottunk, Mendoza városában járművet váltva elértük ismét az argentín-chilei határt (számunkra ezúttal az utolsót). Ez a határátkelő az Andok egyik hágójában található, az Aconcagua (Dél-Amerika legmagasabb csúcsa) alatt. Sajnos a busz nem állt meg az Aconcagua NP bejáratánál, de egy pillanatra megmutatta magát ez a hatalmas monstrum, bár lencsevégre kapni a zötykölődő buszból nem egyszerű.
A sejtelmes Aconcagua, nem sokkal a hágó alatt, még Argentínában.
A hágóban, határátlépés után: a chilei oldal jóval meredekebb, kopárabb. Hátborzongató hajtűkanyarok emeletes busszal :) Innen már csak néhány óra a Csendes-óceán, utolsó megállónk ezen a kontinensen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése