2009. december 29., kedd
Hegyi Túra
ezt üzenték short messzidzsben :)
előreláthatóan 2-án másznak le.
2009. december 28., hétfő
Evo-reklamok Boliviaban
2009. december 27., vasárnap
Feher Karacsony Boliviaban
December 24-en reggel jeep-pel indultunk neki a Salar de Uyuni sosivatagnak. 4 utitarsunk, 2 mexikoi lany, 1 japan es 1 koreai fiu, nagyon jo fejek voltak. A soforunk "basic english"-t beszelt csak, azaz mindent spanyolul, csak a szamokat emelte ki neha angolul, de igy is megerettuk a lenyeget. Tok buszkek vagyunk magunkra.
Elso napot a sosivatagban toltottuk, illetve atvagtunk rajta. Eloszor szaraz, vegtelen, lapos so-siksag, majd egy "sziget", ezer eves 8-9 m magas kaktuszokkal, azutan megint so es so, 1-2 centis viztukorrel, lenyugozo volt. Este is egy sobol epult szalloban aludtunk (minden so: teglak es malter, asztalok, szekek, agyak, na jo, a matracok nem...), persze karacsonyfaval, vacsorahoz pedig egy kis boliviai es chilei vorosborral :)
Masodik nap valtozott a taj, a sobol lagunak lettek, kis tengerszemek, mindenfele szinu vizekkel, rozsaszin flamingokkal, sok sok vikunyaval, erdekes alaku erodalt lava-kovekkel. Legmagasabb pontunk 4.700 m korul volt, korbe 5 ezres vulkanok havas csucsai (de nemelyiket felho takarta).
Harmadik nap meg napfelkelte elott indultunk, eloszor fortyogo buzos gejzireket lattunk, allitolag 200 fokos folyadek bugyorog a hatalmas uregekben, es kenes gozt ereget, tok erdekes volt.
Ezutan egy meleg forrashoz ertunk, ahol gyorsan magunkra kaptuk a furdoruhakat es a kinti napfelkelte elotti vacogasbol (4 ezer meter feletti hidegre gondoljatok) a forro vizbe vetettuk magunkat :) Korbe hegyek, a toban flamingok, elkepeszto!!! A reggeli felfrissules utan a Salvador Dali sivatag kovetkezett, a maga koparsagaval, s festmenyszeru szines koveivel. Utolso allomasunk Boliviaban a Laguna Verde volt, egy mergezo vizu, zold szinu tavacska, hatterben az 5.900 m magas Licancabur vulkan szabalyos kupjaval.
A hataron (ket bode es egy sorompo a puszta kozepen) atszalltunk a mikrobuszunkba, ereztuk rogton a valtozast (tiszta, rendes busz, aszfaltozott utak). Delben mar San Pedro de Atacama varoskaban voltunk, utlevel-es csomagellenorzes, majd pihenes a foteren. Lejottunk egeszen 2.400 m-re, s nagy volt a hoseg... A Llullaillaco hegy tervunk korvonalazodik, de az odajutas nem olyan egyszeru, mint az El Misti vagy a Huayna Potosi volt. Most Calamaban vagyunk, itt probalunk autokolcsonzot keresni, de vasarnap van...Minden zarva :)
Visszaterni Chilebe nagy valtozas volt, sokkal fejlettebb Perunal es Bolivianal. Rendezettebb, civilizaltabb, es joval dragabb sajnos.
Holnap lesz a "vizvalaszto", a 43. napunkkal felidosek leszunk. Ennyi idonk lesz lejutni Patagoniaba. Szoritsatok, hogy sikeruljon.
Meg a dzsungel-kepekkel is adosok vagyunk, igyekszunk, de elobb inkabb mindig irunk, aztan, ha van USB es nem reumas csiga tempoju a net, probalunk illusztralni is.
2009. december 22., kedd
Rurrenabaque - pampak es hullok
Reggel 6 korul ertunk Rurrenabaque-ba, 170 m tszf. Mellbe vagott a nedves meleg levego es a sok oxigen :) Gyors reggeli, pihi, es indultunk is a haromnapos pampa-turankra. Elobb jeep-pel (Toyosa) a folyohoz, ahonnan meg egy kis motorcsonakazas fel a folyon a taborhoz. Utkozben rengeteg erdekes vizimadarat, teknost, kajmant, kapibarat (valami hatalmas vizipocok, mint egy oriasi tengerimalac), majmot lattunk, na meg nehany pink delfint is (foleg a fejuk bubjat...), es persze tul sok szunyogot. A tabor colophazikokbol allt, szunyoghalos baldahinos agyakkal, fuggoagyas "nappalival". Voltunk mocsaras videken gumicsizmaban anakondat keresni, de csak nehany rakot es egy bebi-kajmant lattunk. Usztunk a delfinekkel, de kiderult, hogy szegyenlosebbek, mint a karib-tengeri rokonaik, szoval inkabb usztunk a folyoban es probaltunk kozelebb kerulni hozzajuk, kb. 5 m volt a rekord. Horgasztunk piranhak-ra, hat biztos az en vega-kisugarzasom az oka, de szepen lezabaltak a horogrol a hust, kifogni nem hagytak magukat :)
A tura utan ismet 18 oras buszozas vissza La Paz-ba, de nem adtuk fel, hanem meg aznap indultunk is tovabb Oruro-ba. Ez del fele van, innen indulnak vonatok a Salar de Uyuni-ba. Ma este mar vonaton fogunk ulni (vegre nem busz), es megnezzuk az orszag delnyugati reszet. A tervunk, hogy a sosivatag kornyeken toltjuk a Karacsonyt, ha mar ho nincs, legalabb a sotol legyen feher :D
Kepeket most nem tudunk tolteni, mert nagyon gyenge a net sebessege. Inkabb elmegyunk ebedelni :)
2009. december 16., szerda
Holnaptol dzsungel
Szoval kb. december 22-ig eltununk az Amazonas-medenceben egy kis pampa-vizitre, hajokazasra, piranha-horgaszatra, delfinekkel uszkalasra.
A szentabletta legyen velunk!!! :D
Huayna Potosi -- kepek
2009. december 15., kedd
Huayna Potosi -- egy szep hegy amivel adosok maradtunk
5630m-en, reggel hatkor, visszafordulas
Ez a hegy a Cordillera Real La Pazhoz legkozelebb eso csucsa, epp kicsit magasabb a buvos hatezernel, konnyen megkozelitheto, es nem tul nehez. Ez a vonulat a
fennsik keleti szelet hatarolja, innen keletre mar az Amazonas medence kezdodik.
Ezek a hegyek nem unalmas vulkan-kupok, hanem igazi formas szep hegyek, sziklafalakkal, gleccserekkel es hofodte gerincekkel.
Vezetett turat nem akartunk, mert egyreszt draga (100-120 dolcsi), masreszt inkabb megyunk sajat erobol, de sikerult itt is csak szallitast szerveznunk. Na meg egy jegcsaakanyt kolcsonbe (csak egyet hoztunk).
Vasarnap elvittek a hegy ala, a Zongo hagoig (kis forgalmu foldut), 4780m. Ket ora morenataposas utan fel is ertunk a felso taborhelyig, ahol egy haz is van (5170m), de inkabb satraztunk, a jobb levego miatt (no meg a penztarca). Kis pihi utan (amig kicsit havazott) elindultunk tovabb megnezni az utat meg vilagosban. Hamarosan elertuk a gleccser szelet, felkerultek a hagovasak (vegre! nem cipeltuk oket hiaba egy honapig). Itt csupasz jegen haladtunk felfele, nehol az oldalazas nem is volt konnyu rajta, Eszti kuzdott is rendesen. Volt egy kis atmaszas is egy nagyobb hasadeknal. Itt mar komoly gleccser-jeg-formak vettek korul. Ket es fel ora fel, majd masfel ora le, eleg keso lett, mire hazakerultunk. Kis kaja (gyomorgorcs), aztan probaltunk aludni. Nem igazan sikerult.
Hajnali egykor indultunk el ismet. Eleg lassan haladtunk, a gleccser utan kiertunk egy laposabb katlanba (itt mar hofodte a gleccser), konnyebb terepre, de ennek ellenere egyre csak lassultam. Volt hasadek, amit at kellett lepni, volt, amit at kellett ugrani (ez foleg Esztinek tetszett :) Mar minden bajom volt, faztam, Eszti biztatott. Alig vartuk a napfelkeltet, hisz a hidegben pihenni sem nagyon lehetett megallni. Eljott a napfelkelte is, de az sem segitett, igy visszafordultunk reggel hatkor, meg sok volt a csucsig. Gyonyorkodtunk a reggeli fenyben (egy szem felho sem volt), ekkor lattuk igazan, milyen szep helyen vagyunk: hatalmas hasadekok, jegtombok, jegcsapok tarkitottak a gleccsert. Sajnos a gerincre pont nem ertunk ki, igy keletre csak reszben lattunk el -- erre vegtelen felhotenger volt a siksag folott. Fotozgattunk, es leballagtunk, surun pihenve. A megbeszelt egy orara lenn is voltunk a hagonal, ahol vart a soforunk.
Miutan visszaertunk a szallasra, masnap reggelig aludtunk. Esztinek masnap lett gyomorrontasa, valoszinu valami kajatol, csak nala kesobb jott elo. Kicsit sajnaljuk, mert ha jol lettem volna, fel tudtunk volna menni. De hat nem lehet mindent.
Bolivia, La Paz
Penteken magunk mogott hagytuk Perut, es megerkeztunk Boliviaba, La Pazba. A varos 36oo-37oo m kozott van, ami nekunk persze mar nem tunik annyira magasnak, hiszen Cuzco es a Titicaca to is hasonlo magassagban van.
Punobol reggel indultunk busszal. A hataratkeles kis burokraciaval jart, de nem veszes, par sorallas es pecset. A boliviai hataror kicsit furcsan nezett az utlevelunkre (´¿Hongria?´), majd az asztalan levo listara az orszagokkal, amin Magyarorszag nem szerepelt, de nemi gondolkodasutan beengedett.
Kiderult, hogy a menetrendszerinti buszt, amivel jottunk, kicsit kisajatitotta egy10-15 fos csoport (ausztralok?), igy megalltunk Copacabanaban egy orara. Ez az udulo meg mindig a Titicaca to partjan van, de mar Boliviaban, a La Paziak ide jarnak topartra, amolyan Balatonpart, vizibiciklikkel es halsutodekkel. Igy legalabb megneztuk Copacabanat is. Ja, az utolso 50 (veletlenul) megmaradt perui penzunket a hataron atvaltottuk boliviaira (boliviano). Innen egy masik busszal mentunk tovabb (volt egy kis kavar), tovabbra is a to menten,majd egy szorosnal csonakon (neztem is a terkepet elotte, hogy itt nem latok hidat). A buszunk felment egy akkora ladikra, amire pont felfert egy busz, az utasokat meg egy kisebb csonakkal vittek at. Innen La Paz mar nincs messze, sot, innen mar jol latszott a Cordilera Real, a to boliviai reszen huzodo hegyvonulat. Szep hegyes csucsok (55oo-6ooo), de elegge felhoben voltak.
La Pazba erkezni eleg erdekes: a varos a fennsik (altiplano) szelen, egy itt indulo nagy volgy oldalaira epult ra. Fenntrol erkezve hirtelen tarul fel a volgy latvanya, utcakkal es epuletekel teli lejtok. A hazak nagyresze itt is szintelen, befejezettlennek kinezo. A kozpont a volgy melyen van, ott van par magasabb epulet is. A kozponti resz tele van szuk es meredek utcakkal (altalaban egyiranyuak), roskadozo gyarmati kori epuletekkel, es arusokkal mindenfele, akik mindenfelet arulnak, kajat, cipot, ruhat,muszaki cikkeket, tematikusan csoportosulva. Mi a ´boszorkanypiac´ mellet lakunk, itt foleg gyogynovenyeket, csodalottyoket, szaritott lamaembriokat, amuletteket meg hasonlokat arulnak. Altalaban nagy a nyuzsges, a forgatag, es bar az osszbenyomas hasonlit Peruhoz, itt azert nagyobb a csorosag. Eddig foleg szep idot fogtunk ki.
Szombaton ismerkedtunk a hellyel, vasarnap-hetfon a Huayana Potosit neztuk meg kozelebbrol, errol tobbet kesobb.