Huayna Potosi -- egy szep hegy amivel adosok maradtunk

Tervezgetes kozben fajo szivvel mondtam le a Huayna Potosi-rol, errol a 6088 m magas szep ´kis´, hegyrol, La Paz kozeleben. Megpedig azert, mert az esos evszakban nem a legjobb idoszak erre a hegyre menni. La Pazba erve kellemes meglepeteskent ert a hir, hogy az ido egeszen jo, es mostanaban is visznek turakat a hegyre. A magnes rogton hatott: eldontottuk, hogy megprobaljuk.

Vasarnap-hetfon tehat a hegyen voltunk. Minden flottul ment, csak Adamnal kavart be egy hasmars, amitol legyengult, igy reggel 6-kor, a csucs alol 400 m-el visszafordultunk.

5630m-en, reggel hatkor, visszafordulas

Ez a hegy a Cordillera Real La Pazhoz legkozelebb eso csucsa, epp kicsit magasabb a buvos hatezernel, konnyen megkozelitheto, es nem tul nehez. Ez a vonulat a
fennsik keleti szelet hatarolja, innen keletre mar az Amazonas medence kezdodik.
Ezek a hegyek nem unalmas vulkan-kupok, hanem igazi formas szep hegyek, sziklafalakkal, gleccserekkel es hofodte gerincekkel.

Vezetett turat nem akartunk, mert egyreszt draga (100-120 dolcsi), masreszt inkabb megyunk sajat erobol, de sikerult itt is csak szallitast szerveznunk. Na meg egy jegcsaakanyt kolcsonbe (csak egyet hoztunk).

Vasarnap elvittek a hegy ala, a Zongo hagoig (kis forgalmu foldut), 4780m. Ket ora morenataposas utan fel is ertunk a felso taborhelyig, ahol egy haz is van (5170m), de inkabb satraztunk, a jobb levego miatt (no meg a penztarca). Kis pihi utan (amig kicsit havazott) elindultunk tovabb megnezni az utat meg vilagosban. Hamarosan elertuk a gleccser szelet, felkerultek a hagovasak (vegre! nem cipeltuk oket hiaba egy honapig). Itt csupasz jegen haladtunk felfele, nehol az oldalazas nem is volt konnyu rajta, Eszti kuzdott is rendesen. Volt egy kis atmaszas is egy nagyobb hasadeknal. Itt mar komoly gleccser-jeg-formak vettek korul. Ket es fel ora fel, majd masfel ora le, eleg keso lett, mire hazakerultunk. Kis kaja (gyomorgorcs), aztan probaltunk aludni. Nem igazan sikerult.

Hajnali egykor indultunk el ismet. Eleg lassan haladtunk, a gleccser utan kiertunk egy laposabb katlanba (itt mar hofodte a gleccser), konnyebb terepre, de ennek ellenere egyre csak lassultam. Volt hasadek, amit at kellett lepni, volt, amit at kellett ugrani (ez foleg Esztinek tetszett :) Mar minden bajom volt, faztam, Eszti biztatott. Alig vartuk a napfelkeltet, hisz a hidegben pihenni sem nagyon lehetett megallni. Eljott a napfelkelte is, de az sem segitett, igy visszafordultunk reggel hatkor, meg sok volt a csucsig. Gyonyorkodtunk a reggeli fenyben (egy szem felho sem volt), ekkor lattuk igazan, milyen szep helyen vagyunk: hatalmas hasadekok, jegtombok, jegcsapok tarkitottak a gleccsert. Sajnos a gerincre pont nem ertunk ki, igy keletre csak reszben lattunk el -- erre vegtelen felhotenger volt a siksag folott. Fotozgattunk, es leballagtunk, surun pihenve. A megbeszelt egy orara lenn is voltunk a hagonal, ahol vart a soforunk.

Miutan visszaertunk a szallasra, masnap reggelig aludtunk. Esztinek masnap lett gyomorrontasa, valoszinu valami kajatol, csak nala kesobb jott elo. Kicsit sajnaljuk, mert ha jol lettem volna, fel tudtunk volna menni. De hat nem lehet mindent.