El Misti 5.822 m

Tegnap megmasztunk Arequipa varosi vulkanjat, az 5.822 m magas El Mistit. Technikailag nem tul nehez, raadasul most egy deka ho sem volt rajta, de a magassag (es a napsutes) miatt igencsak meg kellett kuzdeni erte. Amint a varosba ertunk, rogton elkezdtunk kerdezoskodni a kornyekbeli turakrol (Colca kanyon, El Misti). Az elso utazasi iroda nagyon draga volt, de itt talalkoztunk kesobbi utitarsunkkal, Daniellel. A masodik irodaban sikerult jeep-et szervezni a hegy labahoz es vissza. Hegyivezetot nem fogadtunk, ugy gondoltuk, nincs ra szuksegunk (es nem akarjuk fizetni).
Pentek reggel 8-kor ertunk is jott a fuvar, s kb. 1 oras autokazas utan elertunk a hegy ala, 3.480 m-re. Innen gyalog folytattuk utunkat. A sofor roviden utba igazitott minket, rajzolt egy vazlatos terkepet (nincsenek jelolt turistautak), majd megallapodtunk, hogy masnap delutan 2-kor talalkozunk ugyanitt. Rekkeno hosegben, 4 ora alatt felertunk a taborhelyig, (4.530 m - mar ez is magasabban volt az eddigi akklimatiacionknal: inka ut legmagasabb pontja: 4.200 m) ahol mar volt 2 sator. Ebedeltunk, pihentunk, aztan egy oras setat tettunk felfele, akklimatizacios es utbecserkeszes celzattal. Felfele a koves reszen vezet az ut, de nem egyertelmu, konnyu beletevedni a lazabb, hamus-kavicsos reszekbe, amin a haladas eleg faraszto (Adamnak eszebe is jutott korabbi fogadalma, hogy tobbet nem megy vulkanra).
Vacsora kozben elcsiptuk a naplementet, s megbeszeltuk, hogy hajnali 2-kor indulunk. Daniel rosszul lett az ejjel, igy csak ketten vagtunk neki az utnak. Fejlampara nem nagyon volt szukseg, mert az eros holdfeny (majdnem telihold) megvilagitotta a terepet. A hideg miatt minden ruhankat magunkra vettuk, s egeszen a taborig le sem vettuk :) Kezdetben jol haladtunk, az 1.300 m szint elso felet kb. 3 ora alatt tettuk meg, ekkor felkelt a nap is. Ezutan egyre lassabban haladtunk a monoton, koves-poros-homokos holdbeli tajon, egyre gyakrabban alltunk meg szuszogni. 9 orara ertunk a nyeregbe (5.674 m), ami a krater peremenek egy alacsonyabb pontja. Innen latszodott a legmagasabb ponton allo kereszt is, es a krater belso fala (szines, voros, szurke, feher sziklak es hamu). A csucsig meg 150 metert gyalogoltunk felfele, egymast biztatva, utolso eronket osszeszedve. 10 ora utan nem sokkal mar a keresztnel pihegtunk az oxigenhianytol es a csodalatos latvanytol. Innen lattuk a varost, tobb magas hegyet (Chachani 6.075m, Ampato 6.280m), es egy nagy sos tavat, ami ilyenkor csontszaraz. Nehany fenykep utan eliundultunk lefele, ami mar sokkal kellemesebb es "haladosabb" volt, mert a laza talajon konnyu leszaladni. Del korul ertunk vissza Danielhez, aki idokozben jobban lett. Gyorsan osszepakoltunk (mar amennyire birtuk a tempot), s meg kozel masfel ora alatt legyalogoltunk az autoutig, ahol a fuvarunk mar vart minket (osszesen 2.350 m ereszkedes a csucstol). Nagy szerencsenk volt az idovel, mert ragyogo napsutesben es szelcsendben turaztunk, de mire leertunk, a hegy felso resze nagy felhopamacsba burkolozott.
A szallasra visszaerve rogton lepihentunk, s a vacsora is kimaradt, mert ugy elalaudtunk, hogy ma reggelig fel sem ebredtunk :) Osszesen 14 orat sziesztaztunk.
Nekunk ezt hozta a Mikulas (na meg ma reggelre egy kicsi Szamos marcipant a ciponkbe...).