Múlt héten mindketten tartottunk egy-egy vetítést a kollegáinknak a cégnél, nem csak nekünk tetszett :)
Eszti beszámolója pedig bekerült az AmericanExpress havi hírlevelébe is:
http://www.amexpresso.com/hun/aep1004.php?id=IoBZhLvqIwsTniSVQjeEHWPcBgfKqfeejrcUUaHEuVrcwEzXhU&dt=utitars#utitars
2010. április 7., szerda
2010. március 25., csütörtök
2010. február 10., szerda
Utolsó nap - Valparaiso és Vina del Mar
Február 6-án este érkeztünk Valparaiso-ba, a Csendes-óceán partján fekvő városba. A tervünk már csak annyi volt másnapra, hogy a nagy sósvíz partján csücsülve egy üveg borral hármasban csodáljuk meg a naplementét. Előbb Valparaisoban is körülnéztünk azért, hiszen Chile egyik legkedvesebb városa az útikönyv szerint. És valóban: a part menti síkság néhány utcával távolabb elkezd emelkedni a dombokra. A legtobb Cerro-ra siklóval is fel lehet menni, s fentről szép kilátás nyílik a városra. Valparaisonak nagy kikötői vannak, de sétányos tengerpartja-strandja nincs, ezért a városnézés és siklózás után átmetróztunk a szomszédos Vina del Mar-ba, ami egy nagy üdülőváros, a fővárosból ide járnak hétvégente fürdőzni az emberek. A part mentén tényleg megnőtt a népsűrűség, a hatalmas tömeg elriasztott minket a strandolástól, így csak néhány lépést tettünk a homokos parton, majd kerestünk egy nyugodtabb helyet a sétány melletti hatalmas köveken. Itt került elő a nemrég vásárolt chilei vörösbor is :)
Buenos Aires - néhány szó és kép
Február 2-án érkeztünk az argentin fővárosba, ebbe a hatalmas, nyüzsgő metropoliszba. A régi belvárosi hangulat hamar magával ragadott minket is: színes házak, macskaköves utcák és terek, parkok, kávé és süti a fák árnyékában, utcán tangózó táncosok... Egyik este színházban voltunk, egy táncelőadáson: hagyományos tangó és kortárs tánc egyvelege, nagyon tetszett.
Régi és új keveredése. Széles sugárutak, modern üvegtornyok, többszáz éves épületek szomszédságában. Az összhatás mégsem bántja a szemet.
A színes La Boca városrész, az argentín tangó hazája. Sajnos eléggé turistás, zsúfolt, de csak néhány utca. A sarkon túl kezdődik a real life: eltűnnek a színek, szürke, szegény negyedbe érünk. Visszafelé inkább buszra szálltunk.
Egy másik régi negyed: San Telmo. Nyugodtabb hangulatú, sokkal kevésbé giccses, mint La Boca. Az árnyas főtéri kávézó asztalai között rögtönzött gumiszőnyeg-színpadon táncolják a tangót, aztán kalapba gyűjtik a műsor árát a nézőktől.
Buenos Aires után ismét egy hosszú buszozást kellett átvészelnünk. Ezúttal nyugat felé tartottunk, Mendoza városában járművet váltva elértük ismét az argentín-chilei határt (számunkra ezúttal az utolsót). Ez a határátkelő az Andok egyik hágójában található, az Aconcagua (Dél-Amerika legmagasabb csúcsa) alatt. Sajnos a busz nem állt meg az Aconcagua NP bejáratánál, de egy pillanatra megmutatta magát ez a hatalmas monstrum, bár lencsevégre kapni a zötykölődő buszból nem egyszerű.
Elmaradt fotók - Magellán-szoros és Tűzföld
Igaz, hogy tegnap este már hazaértünk Pestre, de néhány beszámolóval, képpel még tartozunk utazásunk utolsó napjairól. Bepótoljuk, mert így lesz teljes az útinapló.
Punta Arenas városától nem messze van egy lagúna (Seno Otway), ahol testközelbe lehet kerülni a kis magelláni pingvinekhez. Januárban a kölykök éppen előjönnek a "fészkekből" és elkezdik lecserélni a pelyhes bundájukat a felnőtt tollazatra. A képen egy kis család tollászkodik éppen.
Társas fürdőzés: az egyik csapat általában reggeltől kora délutánig, a második turnus pedig délután strandol :) Ők a délutániak.
Világítótorony és múzeum a Magellán-szoros kompátkelőjénél. Az átkelés nem tartott soká (kb. 30 perc), de visszaúton a hajó mellett úszkált egy csapat delfin és pingvin, sajnos nem volt kéznél a fényképezőgép, de higgyétek el, nagyon-nagyon aranyosak voltak :)
Nanduk Tűzföldön. Hátrébb pedig legelésző guanaco-k. Rajtuk kívül láttunk még rengeteg bárányt, pingvint, sirályt és mindenféle kis és nagy madarat, néhány borzot és rókát és egy tobzoskát.
A fővárostól 3.000 km-re, Argentina legdélebbi pontja felé közeledve a kis Gollal. Itt Tűzföldön az 1.000-1.500 méteres hegyek így néznek ki - nyáron, friss hóval meghintve.
2010. február 2., kedd
30 - Buenos Aires
Eddig nem dicsekedtunk vele, de mar a patagoniai csavargas elott beszereztuk a buszjegyunket Buenos Aires-be, ahova ma delelott erkeztunk meg. Az ut csekely ketezerhatszaz km, 38 ora, azaz ket ejszaka es egy nap. Kulonosebb tartos karosodas nelkul kibirtuk, megint megnezhettunk par amerikai filmet spanyolul vagy spanyol felirattal :) A taj eleg egyhangu volt, foleg legelok, pusztasagok, neha lattuk az Atlanti oceant, de sajnos a fout nem a part menten megy.
A fovarosban iszonyu meleg van, paras a levego, szoval nagy valtas volt ez a deli szeles-esos idok utan. A kabatot, sapkat, kesztyut, polar pulcsit elrejtettuk a csomagunk aljara, es elokerestuk a reg nem hasznalt rovidnadragot :)
A varosbol meg nem sokat lattunk, de azt mar erezzuk, hogy egy igazi metropolisz, egy kis tangoval, egy kis argentin virtussal fuszerezve. Ma pedig unneplunk is, vacsora, argentin bor.
Harmincas hazaspar lettunk... Rohan az ido. Egy het mulva mar otthon leszunk.
Feliz cumpleaños :)
A fovarosban iszonyu meleg van, paras a levego, szoval nagy valtas volt ez a deli szeles-esos idok utan. A kabatot, sapkat, kesztyut, polar pulcsit elrejtettuk a csomagunk aljara, es elokerestuk a reg nem hasznalt rovidnadragot :)
A varosbol meg nem sokat lattunk, de azt mar erezzuk, hogy egy igazi metropolisz, egy kis tangoval, egy kis argentin virtussal fuszerezve. Ma pedig unneplunk is, vacsora, argentin bor.
Harmincas hazaspar lettunk... Rohan az ido. Egy het mulva mar otthon leszunk.
Feliz cumpleaños :)
Torres del Paine NP - kepek
Az uralkodo szelirany a bonszai meretu fakon is jol lathato: nyugati.
Glaciar Grey, ugyan nem latszik az igazi merete, de lattunk egy setahajot, ami egy kis hangyanak tunt a nagy jegfal mellett.
Cuernos del Paine - a Park jelkepei felhos idoben (szines kep...)
...es napos idoben, igy azert kellemesebb turazni. A vilagos kozet granit, a tetejen a fekete pedig uledekes, egy kis friss hoval meghintve. Maszhato. Elvileg.
Jellemzo alpesi tajkep, kb. 200 m magasrol fenykepezve.
A bogyok. Mindegyiket kostoltuk, Adam kedvence a nagy piros "almacska" volt (marokszam legelte). A legenda szerint talan a kek a Calafate gyumolcs, amibol, ha eszel, garantaltan visszatersz ide :) Biztosra mentunk.
Ugy tunik, nem mi voltunk az elso magyarok itt :)
Az adatok valossagaert nem vallaljuk a felelosseget.
Az adatok valossagaert nem vallaljuk a felelosseget.
A meglepo nevu Nordeskjold to.
Felho, kavics es Adam.
A Tornyok, a park nevadoi. Allo sor balrol jobbra: Sur, Central, Norte. Ulo sor: Eszti.
Masnap megint felhok moge burkoloztak.
Valle del Silencio (Csend volgye) - sajnos a szeltol nem volt mentes, de megerte felgyalogolni a maszokotelert kiabalo sziklafalak tovebe. Sajnos nem volt nalunk felszereles, na meg a szeszelyes idojaras miatt amugy sem indultunk volna el... Lattunk par maszot a kempingben, irigykedve figyeltuk oket. Aki ide akar jonni sziklat maszni, az legyen ugyes maszo, turelmes maszo, sok szabadidovel rendelkezo maszo, vizallo maszo, szelallo maszo es KITARTO. Sok sikert ;)
2010. február 1., hétfő
Buszozás
Hőseink elhagyják a hűvös, nomád patagóniát és buszra szállnak, mely 38 órát fog velük zötyögni északra, ahol sokkal melegebb (30 fok) várja majd őket :)
2010. január 29., péntek
Magellan innen es tul :)
Puerto Natales kedves-szeles varosabol visszabuszoztunk Argentinaba, Rio Gallegos-ba, ahol magunkhoz vettuk legujabb kolcsonszerzemenyunket, egy kis szurke VW GOL (nem eliras, nincs a vegen "F") jarganyt. Ugy szamoltuk, autoval jobban ki tudjuk hasznalni a keves kis idonket, s tobb helyre eljuthatunk (a tomegkozlekedes nem hezagmentes).
Eloszor ismet gyarapitottuk hataratlepeseink szamat Chile es Argentina kozott (mar tele van belepo es kilepo belyegzokkel az utlevelunk...), es Punta Arenas varosaba hajtottunk. Ez Chile legdelebbi tartomanyanak fovarosa. Innen delre talalhato a Cabo Froward, a kontines legdelebbi csucske, ami a jarmuvel jarhato ut utan meg kb. 2 napi gyaloglas lett volna, igy sajnos kihagytuk. Helyette bejartuk a varost, s meglatogattunk egy nepes pingvinkoloniat egy kozeli fjordnal :)
Ezutan a Magellan-szoros partja menten a kompatkelo fele indultunk majd ugyanazzal a lendulettel fel is hajtottunk az elso arra jaro hajora es kevesebb mint fel oran belul (szinte eszbe sem kaptunk, olyan hirtelen tortent) egyszer csak elottunk termett a nagy udvozlo tabla: "Bienvenido a Tierra del Fuego" - azaz Udvozlet Tuzfoldon!!!
Szoval tegnap ota itt vagyunk, megint Argentin foldon (mi mar neha elveszitjuk a fonalat, hogy melyik orszagban vagyunk eppen), Ushuaia-ban - a Fold legdelebben fekvo varosaban, ahonnan kozuton mar nincs tovabb. Holnap, ha jo ido lesz, teszunk egy egynapos kirandulast a nemzeti park lagunai kozott. Az itteni videk is eleg valtozatos, erdemes korulnezni: tengerszorosok, erdok, folyok, legeleszo tehenek, baranyok, guanakok. A novenyzet kb. 600 m-ig terjed, innen nem sokkal feljebb kezdodik is a hohatar. Ma delutan esett a ho, amikor satrat vertunk a kempingben... Szoval, holnap talan eljutunk egy kozeli gleccserhez, ami tengerszint felett alig ezer meterrel varja, hogy kicsit megbokodjuk a hagovasainkkal.
Aztan mar csak bo egy hetunk marad hatra, elkezdjuk tehat a szomoru visszavonulast eszakra. De errol majd kesobb.
Eloszor ismet gyarapitottuk hataratlepeseink szamat Chile es Argentina kozott (mar tele van belepo es kilepo belyegzokkel az utlevelunk...), es Punta Arenas varosaba hajtottunk. Ez Chile legdelebbi tartomanyanak fovarosa. Innen delre talalhato a Cabo Froward, a kontines legdelebbi csucske, ami a jarmuvel jarhato ut utan meg kb. 2 napi gyaloglas lett volna, igy sajnos kihagytuk. Helyette bejartuk a varost, s meglatogattunk egy nepes pingvinkoloniat egy kozeli fjordnal :)
Ezutan a Magellan-szoros partja menten a kompatkelo fele indultunk majd ugyanazzal a lendulettel fel is hajtottunk az elso arra jaro hajora es kevesebb mint fel oran belul (szinte eszbe sem kaptunk, olyan hirtelen tortent) egyszer csak elottunk termett a nagy udvozlo tabla: "Bienvenido a Tierra del Fuego" - azaz Udvozlet Tuzfoldon!!!
Szoval tegnap ota itt vagyunk, megint Argentin foldon (mi mar neha elveszitjuk a fonalat, hogy melyik orszagban vagyunk eppen), Ushuaia-ban - a Fold legdelebben fekvo varosaban, ahonnan kozuton mar nincs tovabb. Holnap, ha jo ido lesz, teszunk egy egynapos kirandulast a nemzeti park lagunai kozott. Az itteni videk is eleg valtozatos, erdemes korulnezni: tengerszorosok, erdok, folyok, legeleszo tehenek, baranyok, guanakok. A novenyzet kb. 600 m-ig terjed, innen nem sokkal feljebb kezdodik is a hohatar. Ma delutan esett a ho, amikor satrat vertunk a kempingben... Szoval, holnap talan eljutunk egy kozeli gleccserhez, ami tengerszint felett alig ezer meterrel varja, hogy kicsit megbokodjuk a hagovasainkkal.
Aztan mar csak bo egy hetunk marad hatra, elkezdjuk tehat a szomoru visszavonulast eszakra. De errol majd kesobb.
2010. január 26., kedd
Ujra Chile - Torres del Paine Nemzeti Park
Ujabb hataratlepesen vagyunk tul, januar 19-en ismet Chile foldjere erkeztunk (itt delen mar elegge keskeny mindket orszag, es a hatar menten haladva ide-oda cikazik az ut. Puerto Natales varosba utaztunk, mely a Csendes oceanon halado chilei kompok deli vegallomasa, illetve a Torres del Paine Nemzeti Park kapuja.
Osszesen 6 napot es 5 ejszakat toltottunk a termeszetben, sokat turaztunk, hatunkon a "hazunkkal" (sator, halozsak, es 6 napi elelem). Nagyon szep a kornyek, kekeszold kristalytiszta vizu tavak, sebes folyasu gleccserszinu folyok es patakok, zold mezok, bonszaj-szeru szelfutta fak, mindenfele piros es lila eheto bogyok (Adam kedvence egy mini almara emlekezteto piros gyumolcs volt) es persze havas sziklas hegyek. Itt a Paine-masszivumban a hegyek nem olyan magasak, mint az Andok eszakabbi reszen, de nagyon vadak. Koszonheto az eghajlatnak: folyton eros szel fuj, sok a csapadek (mi is kaptunk belole boven), es nagyon hirtelen valtozik a napos-szeles-esos-viharos ido. Neha egy nap alatt megmutatja magat mind a negy evszak, ezt mi is tapasztaltuk. Szerencsesnek mondhatjuk a turankat, mert a sok eso es szel mellett azert a napsutest is elveztuk :)
A Park fo latvanyossaga a Cuernos del Paine, szarv formaju sziklakbol allo hegycsoport. A sziklak alja vilagos, sima, szinte fuggoleges granitfal, a tetejuk pedig sotet, uledekes, szabdalt kozet, nagyon erdekes es egyedi latvanyt nyujtanak (szep idoben termesztetesen...).
A masik fo celpont, a park nevadoja, a Torres del Paine, mely harom granittoronybol all. Ezeket a sziklakat is volt szerencsenk napsutesben megcsodalni. Talan a Dolomitokbol ismert Drei Zinne-hez lehet oket hasonlitani.
Itt is jartunk egy hatalmas gleccsernel, a Glaciar Grey-nel, mely mereteit tekintve nem sokkal maradhat el a Perito Moreno-tol. Ez is egy zoldeskek toban folyatotdik, szinte tengerszintre erve (kb. 100 m-en vagyunk), a befolyasnal egy "Nunatak" magasodik a viz es a jeg hataran (egy zold sziget-hegy-oazis).
Az ide erkezo turazok altalaban ket utvonal kozul valasztanak: a nagy Paine kor, illetve a kicsit rovidebb, eszaki reszt kihagyo "W" trek, ami a fobb latvanyossagokat erinti, s nevet az utvonal formajarol kapta. Mi ezt a masodikat valasztottuk, katamarannal erkeztunk egy tavon keresztul, majd 6 nap mulva, tobb volgyon es dombon athaladva a park tuloldalan szalltunk buszra. Itt most van nyar, azaz foszezon, de az utikonyv figyelmeztetese ellenere nem volt tulzsufolt az osveny, es satorhelyet is talaltunk mindig (csak kijelolt helyen lehet taborozni, nehol penzert, nehol ingyen).
Szivesen maradtunk volna meg, de sajnos elfogyott a kajank, s a park teruleten csak par helyen lehet vasarolni, azt is eleg dragan. Kepeket hamarosan valogatunk es kozzeteszunk.
Osszesen 6 napot es 5 ejszakat toltottunk a termeszetben, sokat turaztunk, hatunkon a "hazunkkal" (sator, halozsak, es 6 napi elelem). Nagyon szep a kornyek, kekeszold kristalytiszta vizu tavak, sebes folyasu gleccserszinu folyok es patakok, zold mezok, bonszaj-szeru szelfutta fak, mindenfele piros es lila eheto bogyok (Adam kedvence egy mini almara emlekezteto piros gyumolcs volt) es persze havas sziklas hegyek. Itt a Paine-masszivumban a hegyek nem olyan magasak, mint az Andok eszakabbi reszen, de nagyon vadak. Koszonheto az eghajlatnak: folyton eros szel fuj, sok a csapadek (mi is kaptunk belole boven), es nagyon hirtelen valtozik a napos-szeles-esos-viharos ido. Neha egy nap alatt megmutatja magat mind a negy evszak, ezt mi is tapasztaltuk. Szerencsesnek mondhatjuk a turankat, mert a sok eso es szel mellett azert a napsutest is elveztuk :)
A Park fo latvanyossaga a Cuernos del Paine, szarv formaju sziklakbol allo hegycsoport. A sziklak alja vilagos, sima, szinte fuggoleges granitfal, a tetejuk pedig sotet, uledekes, szabdalt kozet, nagyon erdekes es egyedi latvanyt nyujtanak (szep idoben termesztetesen...).
A masik fo celpont, a park nevadoja, a Torres del Paine, mely harom granittoronybol all. Ezeket a sziklakat is volt szerencsenk napsutesben megcsodalni. Talan a Dolomitokbol ismert Drei Zinne-hez lehet oket hasonlitani.
Itt is jartunk egy hatalmas gleccsernel, a Glaciar Grey-nel, mely mereteit tekintve nem sokkal maradhat el a Perito Moreno-tol. Ez is egy zoldeskek toban folyatotdik, szinte tengerszintre erve (kb. 100 m-en vagyunk), a befolyasnal egy "Nunatak" magasodik a viz es a jeg hataran (egy zold sziget-hegy-oazis).
Az ide erkezo turazok altalaban ket utvonal kozul valasztanak: a nagy Paine kor, illetve a kicsit rovidebb, eszaki reszt kihagyo "W" trek, ami a fobb latvanyossagokat erinti, s nevet az utvonal formajarol kapta. Mi ezt a masodikat valasztottuk, katamarannal erkeztunk egy tavon keresztul, majd 6 nap mulva, tobb volgyon es dombon athaladva a park tuloldalan szalltunk buszra. Itt most van nyar, azaz foszezon, de az utikonyv figyelmeztetese ellenere nem volt tulzsufolt az osveny, es satorhelyet is talaltunk mindig (csak kijelolt helyen lehet taborozni, nehol penzert, nehol ingyen).
Szivesen maradtunk volna meg, de sajnos elfogyott a kajank, s a park teruleten csak par helyen lehet vasarolni, azt is eleg dragan. Kepeket hamarosan valogatunk es kozzeteszunk.
Perito Moreno Gleccser
A Los Glaciares Parkbol visszaterve meg egy kirandulast tettunk a kornyek egyik latvanyossagahoz, a Perito Moreno gleccserhez. El Calafate-bol busszal erkeztunk a Lago Argentino partjara, ahol a jeg veget er. Ez a gleccser eleg mozgekony, naponta kb. 2 metert halad, idonkent hatalmas robajjal zuhannak a jeges toba a hatalmas jegtombok (mi is lattunk ilyen jelenseget, lenyugozo volt). Meretei sem elhanyagolhatok, 5 km szeles, 30 km hosszu (tobb hegy taplalja a jegmezot), es kb. 60 m magas a to felett. Eleg turistas a hely, a toparti parkolotol egy hosszu "skywalk"-labirintus vezet le majdnem a viz szintjeig, tobb kilato ponttal. Eleg hideg szelben erkeztunk, delutan, talan ezert nem voltak olyan sokan, mint amennyien allitolag szoktak latogatni. Kar lett volna kihagyni, meg a hideg es a tomeg ellenere is, mert ilyen nagy es latvanyos gleccsert meg egyikunk sem latott.
2010. január 17., vasárnap
Cerro Torre es Monte Fitz Roy - kepek
Hosszu es faraszto buszozas utan erkeztunk El Chalten-be, a Los Glaciares Nemzeti Park bejaratahoz. Szerencsere utkozben is gyonyoru a taj errefele, igy a nezelodessel jobban telt az ido. Ezekbol a furcsa felhokbol is sejtettuk, hogy nem mindennapi helyen jarunk.
Felturaztunk a Cerro Torre (3.102 m) labahoz, de szegyenlosen nem bujt elo a felhok mogul, igy ez volt a maximum, amit lattunk belole. A kornyezo gleccserek es kopar sziklatuk kozul elegge kimagaslott igy is, nagyon szigoru es lenyugozo latvany volt. A megmaszasaval nem is akartunk probalkozni, ez sajnos nem a mi sulycsoportunk...
Tovabbi tura a parkban a masodik napunkon, uton a Fitz Roy csoport fele - Laguna Hija, es a hatterben a Cerro Madsen (1.806 m), amire mi is felmentunk kovetkezo nap!
Kilatas a Fitz Roy-ra (3.400 m) es tarsaira a Cerro Madsen holejtojerol (uton a csucs fele).
Volcán Osorno -- képek
Az Osorno vulkan egy nagyon formas kis hegy (2660m) -- sajnos errol mi nem tudtunk meggyozodni, mert nem mutatta meg magat a felhok mogul. Itt meg bizakodva gyalogoltunk fel a haz fele.
A hazban igen kellemes idonk volt -- kinn sajnos nem. Ennek ellenere megprobalkoztunk a felmentellel, de kodben es zuhogo esoben nem volt tul elvezetes, arrol nem is beszelve, hogy kilatas nulla. Itt felkerult a hagovas, de nem sokara visszafordultunk.
Reggel megis megmutatta magat nekunk a hegy, tenyleg eleg formas. No de a vissazfordulast annyira nem bantuk, csak par percig tuntek el a felhok, utana egesz nap megint rossz ido volt.
2010. január 14., csütörtök
Argentina - Patagonia
Eddigi leghosszabb utazasi szakaszunkkal elertunk Patagonia egyik nemzeti parkjat: a Los Glaciarest Argentinaban. Az ut harom napot es ket ejszakat tartott, osszesen 5 busszal, ugyhogy kicsit zombik lettunk a vegere... Az utazas soran atleptuk a deli szelesseg 50. fokat is, ez eddigi legdelebbi pontunk, illetve jartunk az Atlanti ocean partjan is!
Az eros szel dacara (allandoan eros nyugati szelek fujnak) satrunkkal nekivagunk egy negynapos turanak a hegyek koze. Innen El Chaltenbol ez az egyik legnepszerubb turautvonal (nem leszunk egyedul), es fo latvanyossaga -- amiert igazabol mi is itt vagyunk -- a Cerro Torre es a Monte Fitz Roy csucsai. Itt a hegyek mar nem olyan magasak, de nagyon latvanyos granittornyok es tuk magasodnak ki a gleccserek kozul.
Az eros szel dacara (allandoan eros nyugati szelek fujnak) satrunkkal nekivagunk egy negynapos turanak a hegyek koze. Innen El Chaltenbol ez az egyik legnepszerubb turautvonal (nem leszunk egyedul), es fo latvanyossaga -- amiert igazabol mi is itt vagyunk -- a Cerro Torre es a Monte Fitz Roy csucsai. Itt a hegyek mar nem olyan magasak, de nagyon latvanyos granittornyok es tuk magasodnak ki a gleccserek kozul.
2010. január 10., vasárnap
A Zord Osorno
Valdivia-i megallasunk fo celja nem maga a varos volt, habar nagyon kellemes hangulatu, nemet feliratokkal, lakosokkal es sorrel teli kis telepules. Sokkal inkabb vagytunk megint oda, ami egy kicsit tavolabb, kicsit csendesebb kornyeken van. Igy hat celba vettuk Puerto Montt varosat, ami a Panamericana ut egyik legdelebbi allomasa (innen mar csak egy szigetre vezet at a Del-Amerikai fout). Ettol delre hajoval lehet tovabb utazni Chileben, illetve a Carratera Austral nevu uton (par szaz kilometer utan zsakutca) meg lehet bolyongani az orszag legeldugotabb reszein. De mi ebben a varosban is csak annyit idoztunk, mig egyik buszrol a masikra szalltunk, hogy a Vincent Perez Rosales nemzeti parkba suhanjunk, ami egy zoldello mezokbol, hatalmas tavakbol es havas vulkanokbol allo vedett terulet. Adam mar regen kinezte maganak a Volcan Osorno 2.660 meteres, havas, gyonyoru szabalyos kup alaku csucsat. Igaz, ez magassagban eltorpul eszaki rokonaitol, am erdekessege, hogy tengerszintrol indultunk gyalog. A park bejarata kb. 40 meteren van, innen 15 km tav es 1.100 m szint a sipalya aljaig, ahol a Refugioban lehet ejszakazni. A hazig egyebkent vezet fel aszfalt ut, de tomegkozlekedes nincs, a taxi meg eleg borsos. De nem is ezert, hanem a sportelmeny miatt gyalog vagtunk neki a tavnak. Utkozben elobb suru erdok szegelyeztek az utunkat a toparttol emelkedve, azutan mindenfele szinu es formaju viragok, majd a vulkani tufa es hamu kovetkezett. Az ido nem volt epp tokeletes, igy a hegyet csak felhok mogul kikandikalni lattuk 1-2 pillanatra. Sotetedes utan (itt este fel 10-ig vilagos van) pillantottuk meg a haz hivogato fenyeit, nagyon megorultunk neki. Egy parkor rogton felvette az adatainkat, aztan magunkhoz vettuk a jol megerdemelt Kunstmann es Austral soreinket, majd nyugovora tertunk. Sajnos az idojaras elorejelzesek nagyon rossz idot mondtak, de masnap azert nekivagtunk a csucsnak. A haztol elobb a sipalyak felvonoi alatt halad az ut, azutan mar csak az egyenes holejton kell felcaplatni (hagovas es csakany szukseges). Felhos, eros szeles idoben indultunk, s miutan a hagovasak is felkerultek, meg az eso is elkapott minket, csakhamar borig aztunk. Raadasul a suru felho miatt alig lattunk tovabb az orrunknal. Mit ne mondjak, igy a tura elvezeti erteke a nullahoz konvergalt. Jobbnak lattuk hat, ha mihamarabb visszafordulunk, a tav egy harmada utan. Nehez szivvel tertunk vissza a hazba, s adtuk le a kolcson kapott Black Diamond jegcsakanyt :( Tovabbi tartos rossz idot josoltak, igy keso delutan elindultunk lefele, feladvan a csucsot (csak ennyi idot szantunk ra mindent vagy semmit alapon). Esoben ballagtunk az aszfaltkigyon, amikor egy joszivu helyi pick-up-os megallt, s a platojan lerepitett minket vadkempingunk helyszineig.
Masnap reggel elborzadva lattuk, hogy suti a nap a hegy tetejet :( De nem tartott soka, hamarosan ujra a felhok vettek at a foszerepet a tajkepben. Igy csalodottan visszatertunk fohadiszallasunkra, Valdiviaba, s mar be is szereztuk a buszjegyunket holnapra, Argentinaba. Kovetkezo celunk a Los Glaciares nemzeti park, amit Chilebol nem lehet megkozeliteni.
Mivel a hegycsucs-hoditasi statisztikank egyre gyengebb, megfordult az is a fejunkben, hogy a maradek negy hetet a tengerparton fekvessel toltjuk majd...Na jo, azert azt talan megsem.
Irany Argentina es a rejtelyes Patagoniai videk. A jo ido legyen velunk.
Masnap reggel elborzadva lattuk, hogy suti a nap a hegy tetejet :( De nem tartott soka, hamarosan ujra a felhok vettek at a foszerepet a tajkepben. Igy csalodottan visszatertunk fohadiszallasunkra, Valdiviaba, s mar be is szereztuk a buszjegyunket holnapra, Argentinaba. Kovetkezo celunk a Los Glaciares nemzeti park, amit Chilebol nem lehet megkozeliteni.
Mivel a hegycsucs-hoditasi statisztikank egyre gyengebb, megfordult az is a fejunkben, hogy a maradek negy hetet a tengerparton fekvessel toltjuk majd...Na jo, azert azt talan megsem.
Irany Argentina es a rejtelyes Patagoniai videk. A jo ido legyen velunk.
Haladas Delre -- La Serena, Valdivia, Dakar
A sivatagos-vulkanos kiruccanasunk utan eszbe kaptunk, hogy meg nagy a tav a kontinens deli csucskeig, viszont az ido telik, ugyhogy egy kicsit begyorsitottunk.
Antafogastabol egy ejszakai busszal La Serena-ba teleportaltunk. Ez egy sokkal kellemesebb varos, eloszor is sokkal tobb a zold, fak, viragok, amitol kezdtunk elszokni. Maga a varos is kellemes, rendezett utcak, 1-2 emeletes hazak. Ja es a tengerpart, az utikony szerint szamos jo partja van, es tenyleg: amit mi talalomra neztunk meg, egeszen kellemes volt: szeles homokos part, lassan melyulo viz, nagy hullamok. Elegge fujt a szel, de a hullamok csak becsalogattak egy gyors furdozesre (Eszti meg inkabb kinnmaradt ujabb megfazastol tartva). Hiaba, januarban jol esik a tengerparti furdozes. Meg egy fincsi vacsora fert bele, es alltunk is tovabb, vagyis ultunk a kovetkezo ejszakai buszra.
Valdivia-t neztuk ki kovetkezo megallonak, ez mar boven Santiago alatt van. Reggelre ertunk Santiagoba, ahol atszalltunk, es mentunk is tovabb, estere pedig Valdiviaba. Itt azert megszalltunk ezuttal, egy kis csaladi panzioban. Ez a varos is igen kellemes, nem pont az ocean parton van, hanem ket folyo partjan. Egyetemi varos, Gyorhoz hasonlitottuk. Lattunk mozgalmas halpiacot (ahol azert gyumolcsot is arulnak, pl. finom ropogos januari cseresznyet), folyopartot evezosokkel. Az ocean 10-15 km, azt is megneztuk, itt megint mas jellegu, dombosabb, sziklasabb, a homok is sotetebb. Eleg huvos volt, ugyhogy most csak tavolrol neztuk a vizet. Kozben azt is megtudtuk, hogy epp most van a Dakar rali, itt Chileben, megpedig most pont az Atacama kornyeken, ahol mi is jartunk (vicces lett volna, ha a kis Yarissal leelozzuk Palikot :).
Kozben a tovabbi iranyt is kineztuk: innen a delre vezeto utunk Argentinan, Bariloche-n keresztul vezet majd. De elotte tettunk egy kis turazos kiterot az Osorno vulkanhoz.
Antafogastabol egy ejszakai busszal La Serena-ba teleportaltunk. Ez egy sokkal kellemesebb varos, eloszor is sokkal tobb a zold, fak, viragok, amitol kezdtunk elszokni. Maga a varos is kellemes, rendezett utcak, 1-2 emeletes hazak. Ja es a tengerpart, az utikony szerint szamos jo partja van, es tenyleg: amit mi talalomra neztunk meg, egeszen kellemes volt: szeles homokos part, lassan melyulo viz, nagy hullamok. Elegge fujt a szel, de a hullamok csak becsalogattak egy gyors furdozesre (Eszti meg inkabb kinnmaradt ujabb megfazastol tartva). Hiaba, januarban jol esik a tengerparti furdozes. Meg egy fincsi vacsora fert bele, es alltunk is tovabb, vagyis ultunk a kovetkezo ejszakai buszra.
Valdivia-t neztuk ki kovetkezo megallonak, ez mar boven Santiago alatt van. Reggelre ertunk Santiagoba, ahol atszalltunk, es mentunk is tovabb, estere pedig Valdiviaba. Itt azert megszalltunk ezuttal, egy kis csaladi panzioban. Ez a varos is igen kellemes, nem pont az ocean parton van, hanem ket folyo partjan. Egyetemi varos, Gyorhoz hasonlitottuk. Lattunk mozgalmas halpiacot (ahol azert gyumolcsot is arulnak, pl. finom ropogos januari cseresznyet), folyopartot evezosokkel. Az ocean 10-15 km, azt is megneztuk, itt megint mas jellegu, dombosabb, sziklasabb, a homok is sotetebb. Eleg huvos volt, ugyhogy most csak tavolrol neztuk a vizet. Kozben azt is megtudtuk, hogy epp most van a Dakar rali, itt Chileben, megpedig most pont az Atacama kornyeken, ahol mi is jartunk (vicces lett volna, ha a kis Yarissal leelozzuk Palikot :).
Kozben a tovabbi iranyt is kineztuk: innen a delre vezeto utunk Argentinan, Bariloche-n keresztul vezet majd. De elotte tettunk egy kis turazos kiterot az Osorno vulkanhoz.
2010. január 5., kedd
La Portada es egy szellemvaros
Nem mindig sikerul a Ritz-ben szobat kapnunk, de a szerenyebb kempinget is komfortossa probaljuk tenni, pl. egy klassz boliviai fuggoaggyal :)
Antofagasta kozeleben a parton Chile egyik jelkepe, a La Portada. Tengeri uledekbol kepzodott ez a hatalmas kapu.
Az ocean latvanya nagy elmeny volt, a koves sivatagos tajak utan. Egy nap alatt 5.700 m-rol visszatertunk a tengerszintre. A homokos plazs egyebkent tele van partra vetett meduzaval, tengeri uborkakkal (legalabbis annak azonositottuk be), es mindenfele nagy madarakkal. A szel es a nagy hullamok miatt kivalo hely szorfozesre. A part menti meredek sziklafal pedig szinten csaloka: nem mas, mint tengeri uledek: homok es kagylo.
Officina Chacabuco - szellemvaros az Atacama videken. Tobb elhagyott varos van a kornyeken, egykor banyaszok laktak itt, kesobb bortonvaroskent mukodott. A kornyeke meg most is aknamezo, eleg hatborzongato.
Szellemekkel ugyan szerencsere nem talalkoztunk, de tenyleg eleg kihalt.
Officina Chacabuco - szellemvaros az Atacama videken. Tobb elhagyott varos van a kornyeken, egykor banyaszok laktak itt, kesobb bortonvaroskent mukodott. A kornyeke meg most is aknamezo, eleg hatborzongato.
Szellemekkel ugyan szerencsere nem talalkoztunk, de tenyleg eleg kihalt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)