A Zord Osorno

Valdivia-i megallasunk fo celja nem maga a varos volt, habar nagyon kellemes hangulatu, nemet feliratokkal, lakosokkal es sorrel teli kis telepules. Sokkal inkabb vagytunk megint oda, ami egy kicsit tavolabb, kicsit csendesebb kornyeken van. Igy hat celba vettuk Puerto Montt varosat, ami a Panamericana ut egyik legdelebbi allomasa (innen mar csak egy szigetre vezet at a Del-Amerikai fout). Ettol delre hajoval lehet tovabb utazni Chileben, illetve a Carratera Austral nevu uton (par szaz kilometer utan zsakutca) meg lehet bolyongani az orszag legeldugotabb reszein. De mi ebben a varosban is csak annyit idoztunk, mig egyik buszrol a masikra szalltunk, hogy a Vincent Perez Rosales nemzeti parkba suhanjunk, ami egy zoldello mezokbol, hatalmas tavakbol es havas vulkanokbol allo vedett terulet. Adam mar regen kinezte maganak a Volcan Osorno 2.660 meteres, havas, gyonyoru szabalyos kup alaku csucsat. Igaz, ez magassagban eltorpul eszaki rokonaitol, am erdekessege, hogy tengerszintrol indultunk gyalog. A park bejarata kb. 40 meteren van, innen 15 km tav es 1.100 m szint a sipalya aljaig, ahol a Refugioban lehet ejszakazni. A hazig egyebkent vezet fel aszfalt ut, de tomegkozlekedes nincs, a taxi meg eleg borsos. De nem is ezert, hanem a sportelmeny miatt gyalog vagtunk neki a tavnak. Utkozben elobb suru erdok szegelyeztek az utunkat a toparttol emelkedve, azutan mindenfele szinu es formaju viragok, majd a vulkani tufa es hamu kovetkezett. Az ido nem volt epp tokeletes, igy a hegyet csak felhok mogul kikandikalni lattuk 1-2 pillanatra. Sotetedes utan (itt este fel 10-ig vilagos van) pillantottuk meg a haz hivogato fenyeit, nagyon megorultunk neki. Egy parkor rogton felvette az adatainkat, aztan magunkhoz vettuk a jol megerdemelt Kunstmann es Austral soreinket, majd nyugovora tertunk. Sajnos az idojaras elorejelzesek nagyon rossz idot mondtak, de masnap azert nekivagtunk a csucsnak. A haztol elobb a sipalyak felvonoi alatt halad az ut, azutan mar csak az egyenes holejton kell felcaplatni (hagovas es csakany szukseges). Felhos, eros szeles idoben indultunk, s miutan a hagovasak is felkerultek, meg az eso is elkapott minket, csakhamar borig aztunk. Raadasul a suru felho miatt alig lattunk tovabb az orrunknal. Mit ne mondjak, igy a tura elvezeti erteke a nullahoz konvergalt. Jobbnak lattuk hat, ha mihamarabb visszafordulunk, a tav egy harmada utan. Nehez szivvel tertunk vissza a hazba, s adtuk le a kolcson kapott Black Diamond jegcsakanyt :( Tovabbi tartos rossz idot josoltak, igy keso delutan elindultunk lefele, feladvan a csucsot (csak ennyi idot szantunk ra mindent vagy semmit alapon). Esoben ballagtunk az aszfaltkigyon, amikor egy joszivu helyi pick-up-os megallt, s a platojan lerepitett minket vadkempingunk helyszineig.
Masnap reggel elborzadva lattuk, hogy suti a nap a hegy tetejet :( De nem tartott soka, hamarosan ujra a felhok vettek at a foszerepet a tajkepben. Igy csalodottan visszatertunk fohadiszallasunkra, Valdiviaba, s mar be is szereztuk a buszjegyunket holnapra, Argentinaba. Kovetkezo celunk a Los Glaciares nemzeti park, amit Chilebol nem lehet megkozeliteni.
Mivel a hegycsucs-hoditasi statisztikank egyre gyengebb, megfordult az is a fejunkben, hogy a maradek negy hetet a tengerparton fekvessel toltjuk majd...Na jo, azert azt talan megsem.
Irany Argentina es a rejtelyes Patagoniai videk. A jo ido legyen velunk.