Ugy alakult, hogy az uj evet a hegyen toltottuk: megpedig a furcsa nevu Llullaillaco-n, ami a vilag 4. legmagasabb vulkanja (6730m), a chilei-argentin hataron, a vilag vegen, meg azokon a videkeken is tul, ahol a madar sem jar (sosivatagok). A legkozelebbi aszfaltut tobb mint 80 km-re van, csak sajat jarmuvel lehet megkozeliteni. Ez eleg kalandos, kulonosen, ha ez a jarmu nem egy terepjaro, hanem egy kis piros Toyota Yaris, mint ami nekunk jutott.
Eszti par nap ota egy kicsit nathas volt, ami nagy magassagban nagyon legyengitette, de azert derekasan felgyalogolt a kettes taborig (5720m, nagy szint es tav) -- ez pont szilveszter napjan volt. Ujev napjan viszont Adam egyedul indult a csucs fele. Sajnos ket rossz iranyvalasztas es a csigatempo miatt keson ert a focsucs alatti nyeregbe, igy "csak" 6520m-ig jutott. Ezalatt Eszti probalta kiheverni a fejfajast, kohogest, nathat (sajnos nem a szilveszteri buli utani macskajajt...).
Kar, hogy most Esztin volt a sor, hogy egy kis betegseg meghiusitsa a csucshoditast, de hihetetlenul kalandos es elmenydus ot napot toltottunk ezen a tavoli hegyen. Emlekezetes szilveszter.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése