Magellan innen es tul :)

Puerto Natales kedves-szeles varosabol visszabuszoztunk Argentinaba, Rio Gallegos-ba, ahol magunkhoz vettuk legujabb kolcsonszerzemenyunket, egy kis szurke VW GOL (nem eliras, nincs a vegen "F") jarganyt. Ugy szamoltuk, autoval jobban ki tudjuk hasznalni a keves kis idonket, s tobb helyre eljuthatunk (a tomegkozlekedes nem hezagmentes).
Eloszor ismet gyarapitottuk hataratlepeseink szamat Chile es Argentina kozott (mar tele van belepo es kilepo belyegzokkel az utlevelunk...), es Punta Arenas varosaba hajtottunk. Ez Chile legdelebbi tartomanyanak fovarosa. Innen delre talalhato a Cabo Froward, a kontines legdelebbi csucske, ami a jarmuvel jarhato ut utan meg kb. 2 napi gyaloglas lett volna, igy sajnos kihagytuk. Helyette bejartuk a varost, s meglatogattunk egy nepes pingvinkoloniat egy kozeli fjordnal :)
Ezutan a Magellan-szoros partja menten a kompatkelo fele indultunk majd ugyanazzal a lendulettel fel is hajtottunk az elso arra jaro hajora es kevesebb mint fel oran belul (szinte eszbe sem kaptunk, olyan hirtelen tortent) egyszer csak elottunk termett a nagy udvozlo tabla: "Bienvenido a Tierra del Fuego" - azaz Udvozlet Tuzfoldon!!!
Szoval tegnap ota itt vagyunk, megint Argentin foldon (mi mar neha elveszitjuk a fonalat, hogy melyik orszagban vagyunk eppen), Ushuaia-ban - a Fold legdelebben fekvo varosaban, ahonnan kozuton mar nincs tovabb. Holnap, ha jo ido lesz, teszunk egy egynapos kirandulast a nemzeti park lagunai kozott. Az itteni videk is eleg valtozatos, erdemes korulnezni: tengerszorosok, erdok, folyok, legeleszo tehenek, baranyok, guanakok. A novenyzet kb. 600 m-ig terjed, innen nem sokkal feljebb kezdodik is a hohatar. Ma delutan esett a ho, amikor satrat vertunk a kempingben... Szoval, holnap talan eljutunk egy kozeli gleccserhez, ami tengerszint felett alig ezer meterrel varja, hogy kicsit megbokodjuk a hagovasainkkal.
Aztan mar csak bo egy hetunk marad hatra, elkezdjuk tehat a szomoru visszavonulast eszakra. De errol majd kesobb.

Ujra Chile - Torres del Paine Nemzeti Park

Ujabb hataratlepesen vagyunk tul, januar 19-en ismet Chile foldjere erkeztunk (itt delen mar elegge keskeny mindket orszag, es a hatar menten haladva ide-oda cikazik az ut. Puerto Natales varosba utaztunk, mely a Csendes oceanon halado chilei kompok deli vegallomasa, illetve a Torres del Paine Nemzeti Park kapuja.
Osszesen 6 napot es 5 ejszakat toltottunk a termeszetben, sokat turaztunk, hatunkon a "hazunkkal" (sator, halozsak, es 6 napi elelem). Nagyon szep a kornyek, kekeszold kristalytiszta vizu tavak, sebes folyasu gleccserszinu folyok es patakok, zold mezok, bonszaj-szeru szelfutta fak, mindenfele piros es lila eheto bogyok (Adam kedvence egy mini almara emlekezteto piros gyumolcs volt) es persze havas sziklas hegyek. Itt a Paine-masszivumban a hegyek nem olyan magasak, mint az Andok eszakabbi reszen, de nagyon vadak. Koszonheto az eghajlatnak: folyton eros szel fuj, sok a csapadek (mi is kaptunk belole boven), es nagyon hirtelen valtozik a napos-szeles-esos-viharos ido. Neha egy nap alatt megmutatja magat mind a negy evszak, ezt mi is tapasztaltuk. Szerencsesnek mondhatjuk a turankat, mert a sok eso es szel mellett azert a napsutest is elveztuk :)
A Park fo latvanyossaga a Cuernos del Paine, szarv formaju sziklakbol allo hegycsoport. A sziklak alja vilagos, sima, szinte fuggoleges granitfal, a tetejuk pedig sotet, uledekes, szabdalt kozet, nagyon erdekes es egyedi latvanyt nyujtanak (szep idoben termesztetesen...).
A masik fo celpont, a park nevadoja, a Torres del Paine, mely harom granittoronybol all. Ezeket a sziklakat is volt szerencsenk napsutesben megcsodalni. Talan a Dolomitokbol ismert Drei Zinne-hez lehet oket hasonlitani.
Itt is jartunk egy hatalmas gleccsernel, a Glaciar Grey-nel, mely mereteit tekintve nem sokkal maradhat el a Perito Moreno-tol. Ez is egy zoldeskek toban folyatotdik, szinte tengerszintre erve (kb. 100 m-en vagyunk), a befolyasnal egy "Nunatak" magasodik a viz es a jeg hataran (egy zold sziget-hegy-oazis).
Az ide erkezo turazok altalaban ket utvonal kozul valasztanak: a nagy Paine kor, illetve a kicsit rovidebb, eszaki reszt kihagyo "W" trek, ami a fobb latvanyossagokat erinti, s nevet az utvonal formajarol kapta. Mi ezt a masodikat valasztottuk, katamarannal erkeztunk egy tavon keresztul, majd 6 nap mulva, tobb volgyon es dombon athaladva a park tuloldalan szalltunk buszra. Itt most van nyar, azaz foszezon, de az utikonyv figyelmeztetese ellenere nem volt tulzsufolt az osveny, es satorhelyet is talaltunk mindig (csak kijelolt helyen lehet taborozni, nehol penzert, nehol ingyen).
Szivesen maradtunk volna meg, de sajnos elfogyott a kajank, s a park teruleten csak par helyen lehet vasarolni, azt is eleg dragan. Kepeket hamarosan valogatunk es kozzeteszunk.

Perito Moreno Gleccser

A Los Glaciares Parkbol visszaterve meg egy kirandulast tettunk a kornyek egyik latvanyossagahoz, a Perito Moreno gleccserhez. El Calafate-bol busszal erkeztunk a Lago Argentino partjara, ahol a jeg veget er. Ez a gleccser eleg mozgekony, naponta kb. 2 metert halad, idonkent hatalmas robajjal zuhannak a jeges toba a hatalmas jegtombok (mi is lattunk ilyen jelenseget, lenyugozo volt). Meretei sem elhanyagolhatok, 5 km szeles, 30 km hosszu (tobb hegy taplalja a jegmezot), es kb. 60 m magas a to felett. Eleg turistas a hely, a toparti parkolotol egy hosszu "skywalk"-labirintus vezet le majdnem a viz szintjeig, tobb kilato ponttal. Eleg hideg szelben erkeztunk, delutan, talan ezert nem voltak olyan sokan, mint amennyien allitolag szoktak latogatni. Kar lett volna kihagyni, meg a hideg es a tomeg ellenere is, mert ilyen nagy es latvanyos gleccsert meg egyikunk sem latott.

Cerro Torre es Monte Fitz Roy - kepek

Hosszu es faraszto buszozas utan erkeztunk El Chalten-be, a Los Glaciares Nemzeti Park bejaratahoz. Szerencsere utkozben is gyonyoru a taj errefele, igy a nezelodessel jobban telt az ido. Ezekbol a furcsa felhokbol is sejtettuk, hogy nem mindennapi helyen jarunk.

Felturaztunk a Cerro Torre (3.102 m) labahoz, de szegyenlosen nem bujt elo a felhok mogul, igy ez volt a maximum, amit lattunk belole. A kornyezo gleccserek es kopar sziklatuk kozul elegge kimagaslott igy is, nagyon szigoru es lenyugozo latvany volt. A megmaszasaval nem is akartunk probalkozni, ez sajnos nem a mi sulycsoportunk...

Tovabbi tura a parkban a masodik napunkon, uton a Fitz Roy csoport fele - Laguna Hija, es a hatterben a Cerro Madsen (1.806 m), amire mi is felmentunk kovetkezo nap!

Kilatas a Fitz Roy-ra (3.400 m) es tarsaira a Cerro Madsen holejtojerol (uton a csucs fele).

Ime teljes pompajaban ez a lenyugozo granittorony, kisebb (2-3ezres) csucsokkal es hatalmas gleccserekkel ovezve. Eloterben a Laguna de los Tres, egy kristalytiszta, kekes-zold szinu gleccser-to. Jo volt pihenni a napsutesben, foleg, hogy itt kicsit szelcsendesebb volt az ido.

Volcán Osorno -- képek

Az Osorno vulkan egy nagyon formas kis hegy (2660m) -- sajnos errol mi nem tudtunk meggyozodni, mert nem mutatta meg magat a felhok mogul. Itt meg bizakodva gyalogoltunk fel a haz fele.

A hazban igen kellemes idonk volt -- kinn sajnos nem. Ennek ellenere megprobalkoztunk a felmentellel, de kodben es zuhogo esoben nem volt tul elvezetes, arrol nem is beszelve, hogy kilatas nulla. Itt felkerult a hagovas, de nem sokara visszafordultunk.

A masodik ejszakat a park-bejaratnal levo ingyenes kempingben toltottuk :)

Reggel megis megmutatta magat nekunk a hegy, tenyleg eleg formas. No de a vissazfordulast annyira nem bantuk, csak par percig tuntek el a felhok, utana egesz nap megint rossz ido volt.

Argentina - Patagonia

Eddigi leghosszabb utazasi szakaszunkkal elertunk Patagonia egyik nemzeti parkjat: a Los Glaciarest Argentinaban. Az ut harom napot es ket ejszakat tartott, osszesen 5 busszal, ugyhogy kicsit zombik lettunk a vegere... Az utazas soran atleptuk a deli szelesseg 50. fokat is, ez eddigi legdelebbi pontunk, illetve jartunk az Atlanti ocean partjan is!
Az eros szel dacara (allandoan eros nyugati szelek fujnak) satrunkkal nekivagunk egy negynapos turanak a hegyek koze. Innen El Chaltenbol ez az egyik legnepszerubb turautvonal (nem leszunk egyedul), es fo latvanyossaga -- amiert igazabol mi is itt vagyunk -- a Cerro Torre es a Monte Fitz Roy csucsai. Itt a hegyek mar nem olyan magasak, de nagyon latvanyos granittornyok es tuk magasodnak ki a gleccserek kozul.

A Zord Osorno

Valdivia-i megallasunk fo celja nem maga a varos volt, habar nagyon kellemes hangulatu, nemet feliratokkal, lakosokkal es sorrel teli kis telepules. Sokkal inkabb vagytunk megint oda, ami egy kicsit tavolabb, kicsit csendesebb kornyeken van. Igy hat celba vettuk Puerto Montt varosat, ami a Panamericana ut egyik legdelebbi allomasa (innen mar csak egy szigetre vezet at a Del-Amerikai fout). Ettol delre hajoval lehet tovabb utazni Chileben, illetve a Carratera Austral nevu uton (par szaz kilometer utan zsakutca) meg lehet bolyongani az orszag legeldugotabb reszein. De mi ebben a varosban is csak annyit idoztunk, mig egyik buszrol a masikra szalltunk, hogy a Vincent Perez Rosales nemzeti parkba suhanjunk, ami egy zoldello mezokbol, hatalmas tavakbol es havas vulkanokbol allo vedett terulet. Adam mar regen kinezte maganak a Volcan Osorno 2.660 meteres, havas, gyonyoru szabalyos kup alaku csucsat. Igaz, ez magassagban eltorpul eszaki rokonaitol, am erdekessege, hogy tengerszintrol indultunk gyalog. A park bejarata kb. 40 meteren van, innen 15 km tav es 1.100 m szint a sipalya aljaig, ahol a Refugioban lehet ejszakazni. A hazig egyebkent vezet fel aszfalt ut, de tomegkozlekedes nincs, a taxi meg eleg borsos. De nem is ezert, hanem a sportelmeny miatt gyalog vagtunk neki a tavnak. Utkozben elobb suru erdok szegelyeztek az utunkat a toparttol emelkedve, azutan mindenfele szinu es formaju viragok, majd a vulkani tufa es hamu kovetkezett. Az ido nem volt epp tokeletes, igy a hegyet csak felhok mogul kikandikalni lattuk 1-2 pillanatra. Sotetedes utan (itt este fel 10-ig vilagos van) pillantottuk meg a haz hivogato fenyeit, nagyon megorultunk neki. Egy parkor rogton felvette az adatainkat, aztan magunkhoz vettuk a jol megerdemelt Kunstmann es Austral soreinket, majd nyugovora tertunk. Sajnos az idojaras elorejelzesek nagyon rossz idot mondtak, de masnap azert nekivagtunk a csucsnak. A haztol elobb a sipalyak felvonoi alatt halad az ut, azutan mar csak az egyenes holejton kell felcaplatni (hagovas es csakany szukseges). Felhos, eros szeles idoben indultunk, s miutan a hagovasak is felkerultek, meg az eso is elkapott minket, csakhamar borig aztunk. Raadasul a suru felho miatt alig lattunk tovabb az orrunknal. Mit ne mondjak, igy a tura elvezeti erteke a nullahoz konvergalt. Jobbnak lattuk hat, ha mihamarabb visszafordulunk, a tav egy harmada utan. Nehez szivvel tertunk vissza a hazba, s adtuk le a kolcson kapott Black Diamond jegcsakanyt :( Tovabbi tartos rossz idot josoltak, igy keso delutan elindultunk lefele, feladvan a csucsot (csak ennyi idot szantunk ra mindent vagy semmit alapon). Esoben ballagtunk az aszfaltkigyon, amikor egy joszivu helyi pick-up-os megallt, s a platojan lerepitett minket vadkempingunk helyszineig.
Masnap reggel elborzadva lattuk, hogy suti a nap a hegy tetejet :( De nem tartott soka, hamarosan ujra a felhok vettek at a foszerepet a tajkepben. Igy csalodottan visszatertunk fohadiszallasunkra, Valdiviaba, s mar be is szereztuk a buszjegyunket holnapra, Argentinaba. Kovetkezo celunk a Los Glaciares nemzeti park, amit Chilebol nem lehet megkozeliteni.
Mivel a hegycsucs-hoditasi statisztikank egyre gyengebb, megfordult az is a fejunkben, hogy a maradek negy hetet a tengerparton fekvessel toltjuk majd...Na jo, azert azt talan megsem.
Irany Argentina es a rejtelyes Patagoniai videk. A jo ido legyen velunk.

Haladas Delre -- La Serena, Valdivia, Dakar

A sivatagos-vulkanos kiruccanasunk utan eszbe kaptunk, hogy meg nagy a tav a kontinens deli csucskeig, viszont az ido telik, ugyhogy egy kicsit begyorsitottunk.
Antafogastabol egy ejszakai busszal La Serena-ba teleportaltunk. Ez egy sokkal kellemesebb varos, eloszor is sokkal tobb a zold, fak, viragok, amitol kezdtunk elszokni. Maga a varos is kellemes, rendezett utcak, 1-2 emeletes hazak. Ja es a tengerpart, az utikony szerint szamos jo partja van, es tenyleg: amit mi talalomra neztunk meg, egeszen kellemes volt: szeles homokos part, lassan melyulo viz, nagy hullamok. Elegge fujt a szel, de a hullamok csak becsalogattak egy gyors furdozesre (Eszti meg inkabb kinnmaradt ujabb megfazastol tartva). Hiaba, januarban jol esik a tengerparti furdozes. Meg egy fincsi vacsora fert bele, es alltunk is tovabb, vagyis ultunk a kovetkezo ejszakai buszra.
Valdivia-t neztuk ki kovetkezo megallonak, ez mar boven Santiago alatt van. Reggelre ertunk Santiagoba, ahol atszalltunk, es mentunk is tovabb, estere pedig Valdiviaba. Itt azert megszalltunk ezuttal, egy kis csaladi panzioban. Ez a varos is igen kellemes, nem pont az ocean parton van, hanem ket folyo partjan. Egyetemi varos, Gyorhoz hasonlitottuk. Lattunk mozgalmas halpiacot (ahol azert gyumolcsot is arulnak, pl. finom ropogos januari cseresznyet), folyopartot evezosokkel. Az ocean 10-15 km, azt is megneztuk, itt megint mas jellegu, dombosabb, sziklasabb, a homok is sotetebb. Eleg huvos volt, ugyhogy most csak tavolrol neztuk a vizet. Kozben azt is megtudtuk, hogy epp most van a Dakar rali, itt Chileben, megpedig most pont az Atacama kornyeken, ahol mi is jartunk (vicces lett volna, ha a kis Yarissal leelozzuk Palikot :).
Kozben a tovabbi iranyt is kineztuk: innen a delre vezeto utunk Argentinan, Bariloche-n keresztul vezet majd. De elotte tettunk egy kis turazos kiterot az Osorno vulkanhoz.

La Portada es egy szellemvaros

Nem mindig sikerul a Ritz-ben szobat kapnunk, de a szerenyebb kempinget is komfortossa probaljuk tenni, pl. egy klassz boliviai fuggoaggyal :)

Antofagasta kozeleben a parton Chile egyik jelkepe, a La Portada. Tengeri uledekbol kepzodott ez a hatalmas kapu.

Az ocean latvanya nagy elmeny volt, a koves sivatagos tajak utan. Egy nap alatt 5.700 m-rol visszatertunk a tengerszintre. A homokos plazs egyebkent tele van partra vetett meduzaval, tengeri uborkakkal (legalabbis annak azonositottuk be), es mindenfele nagy madarakkal. A szel es a nagy hullamok miatt kivalo hely szorfozesre. A part menti meredek sziklafal pedig szinten csaloka: nem mas, mint tengeri uledek: homok es kagylo.


Officina Chacabuco - szellemvaros az Atacama videken. Tobb elhagyott varos van a kornyeken, egykor banyaszok laktak itt, kesobb bortonvaroskent mukodott. A kornyeke meg most is aknamezo, eleg hatborzongato.


Szellemekkel ugyan szerencsere nem talalkoztunk, de tenyleg eleg kihalt.

Llullaillaco kepek

Ime a kiszemelt "aldozat", a 6.730 m magas Llullaillaco (magyarul: Lyulyallyákó) felhobe burkolozo kupja. A vilag negyedik legmagasabb vulkanja. Nem aktiv, legutobbi kitoresei az 1.800-as evekben voltak (haromszor). A hegy erdekessege meg, hogy a csucs alatt 10 meterrel talaltak gyermek mumiakat, akiket az inkak aldoztak fel isteneiknek. De vajon hogy birtak felmenni???

Emberekkel nem talalkoztunk 5 napig, vikunyakkal viszont eleg gyakran :) Tovabbra sem ertjuk, hogy mit legelnek itt a sivatagi fennsikon (bar 4.000 m felett elszort, sarga szaraz fucsomok meg vannak).

A Refugio Las Zorritas 4.170m-en van, eddig jottunk autoval. Az egyes tabor 4.656 m-en volt, ide mar gyalogszerrel erkeztunk. Sajnos ez szaraz videk, vizet nem talaltunk a kornyeken. Szilveszter napjan mentunk tovabb a kettes tabor fele. Kb. feluton megorultunk egy kis pataknak a hatalmas lavafolyas menten, de sajnos itt meg be volt fagyva...

Pihi es vacsi a 2-es taborban, 5.720 meteren. Tobb mint 8 oraig gyalogoltunk felfele, s ezutan meg a szellel es az egyenetlen talajjal dacolva satorhelyet kellett epitenunk. Itt ugyan most eppen nyar van, de azert a vizunk ejjel kokemeny jegge fagyott a satorban (meg szerencse, hogy tartalekoltunk 1-1 palackot a halozsakunkban is). Eszti itt beadta a kulcsot (legfobb taplaleka a C-viatmin, Rubophen es Aspirin volt), ezert Adam Ujev Napjan egyedul vagott neki a magasabb videknek.

Koran reggel erte el a "firnmezot", ami inkabb fejtetore allitott hatalmas jegycsapmezonek tunt. Nem egyszeru rajta kozlekedni. Raadasul jobbrol kellett volna kerulni, nem pedig a lentrol rovidebbnek tuno bal oldalon (nem volt egyertelmu a leiras).

Innen a legjobb a kilatas a nagy soderkupacokra :) A homezo utan a talaj valtozott, egyre nagyobb koveken kellett atvergodni a csucs fele.

Magassagi rekord, innen mar sajna lefele kellett jonni (a csucs meg 200 meterrel feljebb van). A nyeregbol egyebkent mar at lehetett kacsintani Argentinaba.

Lent a sator es a varakozo Eszti.

Osszepakolas es indulas lefele a kettes taborbol koran reggel. Napfelkelte idejen a hegyunk arnyeka uralja a tajat.

Tajkep, "csata utan". A szilveszteri mulatsag es a pezsgo ezuttal elmaradt, de fejfajas azert jutott nekunk is :) Az elmeny pedig maradando. Ja es Eszti is meggyogyult, most hogy mar tengerszinten szivjuk a Zoxigendus oceani levegot :)

Autoval a sivatagon at a hegy fele

December utolso napjaiban indultunk utnak, hogy az argentin hatart megkozelitsuk, szo szerint uttalan utakon (terkepen sem jelolt kereknyomok menten haladtunk). Ehhez szuksegunk volt egy jarganyra. Elkepzeltuk, hogy egy hatalmas, osszkerek-meghajtasu pick-uppal szaguldunk majd a homokduneken, de sajnos ezek berleti dija nem volt kompatibilis a budzsenkkel, igy egy joval kisebb jarmuvel kellett beernunk. Az ut a lakott teruletrol a hegyi menedekhazig (4.170 m) egy teljes napig tartott (reggeltol naplementeig), 1-2 neccesebb helyzettel fuszerezve...

Elso megallonk a Valle de la Luna volt, mely egy kopar, homokos-koves videk (mily meglepo egy sivatag kozepen), nagyon erdekes formakkal, szinekkel.

A kisauto, itt meg a megprobaltatasok elott :)

Valle de la Luna - egyebkent eloszeretettel neveznek igy minden kopar, koves, szabdalt videket a kornyeken

A kicsi kocsi es a nagy sivatag

Salar de Atacama - masodik megallonk. Ez a sosivatag mas, mint a boliviai oldalon fekvo Uyuni. Sokkal koszosabb, toredezettebb a so, valoszinuleg a kevesebb csapadek miatt. Kelet fele a hataron huzodo hegyek magasodnak a hatterben (5-6000m magasak).

Lejottunk a terkeprol... itt mar nem olyan konnyu a haladas, de a kis Yaris hosiesen viselkedett, csak egyszer kellett az emelohoz (es a kerek ala-kovezesehez) folyamodnunk. De mivel kicsi auto, konnyebb megtolni, ha elakad a mely homokban. Lehetett volna meg "Peho"-t berelnunk (gyengebbek kedveert: Peugeot :)), de allitolag a "Toyosa" jobb a chilei terepre (vagy jobban le volt mar strapalva, mint a francia tarsa).

Yeah, ime a nemzeti park bejarata, naplemente elott, hatterben A Hegy. A tablan kivul amugy semmi mas informacios kozpont vagy tanosveny nincs, ami egy hagyomanyos nemzeti parkhoz hozza tartozna. Innen mar csak 15 km a Refugio.

A kaland utan igyekeztuk eltuntetni a nyomokat... remeltuk, hogy az alvaz behorpadasait nem fogjak eszre venni (mi kb. 10 perc utan mar meg sem hallottuk a felcsapodo kovek hangjat).


Ugye milyen praktikus a kis auto? Nekunk meg arnyek is jutott a pihenohelyen :) Atacama banyaiban hatalmas domperek dolgoznak, a kepen a "napernyonk" az egyik ilyen teherauto resze.

Szilveszter a hegyen -- Llullaillaco 6730m

Ugy alakult, hogy az uj evet a hegyen toltottuk: megpedig a furcsa nevu Llullaillaco-n, ami a vilag 4. legmagasabb vulkanja (6730m), a chilei-argentin hataron, a vilag vegen, meg azokon a videkeken is tul, ahol a madar sem jar (sosivatagok). A legkozelebbi aszfaltut tobb mint 80 km-re van, csak sajat jarmuvel lehet megkozeliteni. Ez eleg kalandos, kulonosen, ha ez a jarmu nem egy terepjaro, hanem egy kis piros Toyota Yaris, mint ami nekunk jutott.
Eszti par nap ota egy kicsit nathas volt, ami nagy magassagban nagyon legyengitette, de azert derekasan felgyalogolt a kettes taborig (5720m, nagy szint es tav) -- ez pont szilveszter napjan volt. Ujev napjan viszont Adam egyedul indult a csucs fele. Sajnos ket rossz iranyvalasztas es a csigatempo miatt keson ert a focsucs alatti nyeregbe, igy "csak" 6520m-ig jutott. Ezalatt Eszti probalta kiheverni a fejfajast, kohogest, nathat (sajnos nem a szilveszteri buli utani macskajajt...).
Kar, hogy most Esztin volt a sor, hogy egy kis betegseg meghiusitsa a csucshoditast, de hihetetlenul kalandos es elmenydus ot napot toltottunk ezen a tavoli hegyen. Emlekezetes szilveszter.